Tegnap azt mondta a férjem: süssünk valamit, ehhez szükség lenne egy bizonyos fűszerre. Mint egy afáziásnak, én sem értettem pontosan ezt a szót. Hallottam, hallottam, de nem értettem. A férjem megnézte a fűszeres polcon, de ilyen fűszer nem volt. Nekem még mindig nem jelentett semmit sem ez a szó. A férjem elmegy vásárolni, én pedig felírom a kellékeket, és most először leírom a fűszer nevét is: koriander.
- Ja, erről van szó?! Mutatom, ott áll a polcon, csak nincs rajta címke.
- A férjem döbbenten áll – most akkor mi van?! Akkor mégis ismerem a fűszereket?
- Még nem hiszi el, hogy jó fűszert mutatok. Megmutatom az interneten keresztül is – de a biztonság kedvéért hoz egy csomaggal. Igen, az volt, amit mondtam. De most már elhiszi – nem hülye vagyok, csak afáziás.
A kérdés csak az, hogy hány éven keresztül lehet ezt kibírni?! Kinek rettenetesebb ez, az érintettnek vagy a családtagnak?Zsuzsa
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése