2022. szeptember 15., csütörtök

Hitek és tévhitek az afáziáról

 Hitek és tévhitek az afáziáról

Hitek és tévhitek az afáziáról

Bruce Willis néhány hónappal ezelőtti nyilatkozatát, miszerint egy korábbi fejsérülése miatt abba kell hagynia a filmezést, világszerte milliók olvasták megdöbbenve. De vajon hogyan okozhat évekkel, évtizedekkel később ekkora problémát egy mindeddig ártatlannak tűnő sérülés?

Mentés

Szerző: Patika Tükör

2022.08.22

Mi is az az afázia?

Az afázia olyan nyelvi, kommunikációs zavar, amely befolyásolhatja a személy beszédértési, beszéd-, olvasás-, írás- és számhasználati képességét. Kialakulhat baleset, agydaganat vagy egyéb betegség következményeként is, leggyakrabban azonban stroke idézi elő. Bár az afáziáról mindeddig nem sokat lehetett hallani, Bruce Willis betegsége ennek ellenére sajnos nem is olyan ritka: a legfrissebb statisztikák szerint minden harmadik stroke túlélőnél kialakul a rendellenesség, sőt, több ember szenved ettől, mint a Parkinson-kórtól.

Az afázia lefolyásában, súlyosságában, agyunk összetettsége miatt kifejezetten drasztikus eltérések lehetnek, éppen ezért a betegségnek számos típusát megkülönböztetjük, melyek közül leggyakoribbak a Broca afázia, a Wernicke afázia és a Globális afázia. Broca afázia esetén, a beszédértés viszonylag ép marad, a beszédprodukcióban keletkezik zavar, ami mondatrészleteket produkáló, el-elakadó, töredezett, lassú, monoton beszédben nyilvánul meg.

A Wernicke afázia ennek tulajdonképpen az ellenkezője, itt a hangzó beszéd megértésében keletkezik erős zavar, a beszéd folyamatos marad, noha gyakran értelmetlen, vagy halandzsaszerű szavakból áll, téves szóhelyettesítésekkel és felcserélésekkel. Globális afázia esetén mind a beszédprodukció, mind a beszédértés nehézkessé válik.
Hatással van az intelligenciára is?

Mivel az afázia az agy nyelvi központ-károsodásának eredménye, nem befolyásolja az érintettek tudását, vagy gondolkodásmódját. Az afáziás emberek pontosan tudják, mit akarnak mondani, ugyanazok az ötleteik, érzelmeik és gondolataik vannak, mint azelőtt, csak képtelenek, vagy legalábbis nehezükre esik kifejezésre juttatni őket. Az üzenetek csapdába esnek az agyban, csak kulcsszavak, vagy nem odaillő szavak mondódnak ki helyettük. A helyzetet tovább rontja, az érintettek attól való félelme, hogy ha megszólalnak, elítélik, esetleg butának tartják majd őket, így aztán az esetek többségében inkább meg sem próbálják.
Lesz ez még így sem?

Bár az afáziára még nincs ismert gyógymód, megfelelő terápiával a helyzet javítható, az agy sértetlen részei taníthatók. Természetesen magához a betegséghez hasonlóan, a javulás mértéke és időtartama is nagyon eltérő lehet egyénenként. Legtöbbször megfigyelhető egy terápiától független, rövid ideig tartó, gyorsan lezajló és néha akár jelentős javulást eredményező időszak, ezután azonban a regenerációs folyamatok önmagukban már nem elegendők szignifikáns változás eléréséhez. Ekkor válik fontossá a terápia, illetve a különböző, könnyen felidézhető kifejezések előhívását segítő technikák alkalmazása, melyek segítenek a megmaradt kommunikációs képesség aktiválásában. Ma már számos nyelvi, kognitív és kommunikációalapú terápia áll rendelkezésre, amelyeket gyakran párhuzamosan alkalmaznak.

Megelőzéssel az egészségért

Az elmúlt évek statisztikai adatai alapján, Magyarországon minden évben mintegy 35-40 ezer az új stroke betegek száma. A stroke-nak két fajtája van, az iszkémiás és a vérzéses. Előbbi esetében agyérelzáródásról van szó, amelyet vagy a helyben képződött vérrög (trombózis) vagy a keringés által az agyba jutó rög okoz (embólia). Utóbbi esetében az agyban történő vérzés okozza a problémát, amikor az egyik verőér megreped és a koponyában vérömleny alakul ki.

Az összes érintett közül kb. évi 10.000 túlélőnél alakul ki afázia, akiknek 60%-a hosszú távú logopédiai ellátásra szorul. Pedig egészséges életmód kialakításával, tudatos táplálkozással és rendszeres testmozgással az afázia leggyakoribb kockázati tényezője megelőzhető lenne, ráadásul ma már számos terápia is létezik a szélütés esélyét növelő betegségek karbantartására. A szájon át szedhető gyógyszeres kezelések mellett beültethető készülékek és műtéti megoldások is segíthetik a kockázat visszaszorítását, így nekünk csak a tudatosságot, és az odafigyelést kell biztosítanunk egészségünk hosszútávú megőrzéséhez.



2022. szeptember 5., hétfő

Szavak börtönében. Interjú Cséfalvay Zsolt logopédus professzorral

 

Vrabec Mária

2022. május 16. 11:10


Szavak börtönében. Interjú Cséfalvay Zsolt logopédus professzorral


Szlovákiában ma 20%-kal több az agyi érkatasztrófát szenvedett betegek száma, mint öt éve, és több mint egyharmaduk többé nem tud visszatérni az addigi életéhez, mert mozgásában vagy/és beszédkészségében korlátozott.

Utóbbiakkal, az afáziás betegekkel foglalkozik Cséfalvay Zsolt logopédus professzor, a pozsonyi Comenius Egyetem Pedagógiai Kara logopédiai tanszékének vezetője. Vele beszélgettünk arról, miért és hogyan veszíti el valaki azt a képességét, hogy ki tudja mondani a saját gondolatait, és értse a másokét – és mit tehet érte a környezete.

Szerepet játszott a családi háttér abban, hogy ezt a szakmát választotta?

Apai ágon nagyon régi pozsonyi családból származom, édesapám a Duna utcai gimnáziumban volt negyven évig testnevelőtanár, mostanáig tizenhat Cséfalvay érettségizett ott. Édesanyám a csallóközi Dióspatonyról származott, de fiatalon felkerült Pozsonyba. Mi már háromnyelvűen nőttünk fel, mert a dédnagymamám német származású Wunderlich lány volt, és iskola után sok időt töltöttünk a nagymamánál. Mivel édesapám nem volt párttag, nem válogathattam volna a főiskolák között, egy családi ismerős ajánlotta, hogy a logopédián lehetne esélyem, mert ott örülnek a fiúknak.

Rögtön magával is ragadta a szakma, vagy eltartott egy ideig, amíg megbarátkozott vele?

Az egyetemen még nem érdekelt annyira. Tanultam becsülettel, csak azt nem tudtam, mi hasznát veszem majd ennek. Ma már látom, hogy elég egy tanár, aki igazán magával ragadja a diákokat, meglátja, kiben mi rejlik. Nálunk ilyen volt Viktor Lechta, aki a logopédiát tanította. Ő tanácsolta, milyen irányba kellene indulnom, és amikor a pozsonyi ideggyógyászati klinikán megüresedett egy logopédusi hely, rögtön hívott, hogy jelentkezzem. Ez döntötte el a pályám alakulását, mert nagyon ingergazdag környezetbe kerültem. Ott dolgoztak az ország legjobb neurológusai, és mind nagyon támogatók, segítőkészek voltak.

Vasárnap

Ott döntötte el, hogy a szakmán belül milyen területet választ?

Igen, mert ott is szélütéses, agyvérzéses vagy neurodegeneratív betegségek, agydaganatok következtében a beszédkészségüket elveszített emberekkel foglalkoztam. Roppantul érdekelni kezdett a szakma, de folyton úgy éreztem, nem vagyok eléggé felkészült. A fiatalság merészségével és nagyon rossz angolsággal írtam híres szakembereknek, köztük egy kanadai professzornak, Andrew Kertésznek, aki az afázia orvosi részének vezető szakembere volt a világon. A neve alapján feltételeztem, hogy magyar, és tényleg magyarul válaszolt. Nagyon készséges volt, küldött teszteket, sőt azt írta, reméli, valamikor meglátogatom. Évekig erős szakmai támaszt jelentett számomra, 1995-ben jártam is nála.

Az átlagember azt gondolja, hogy a logopédus beszédhibás, pösze és raccsoló gyerekekkel foglalkozik. Mi minden tartozik még a szakmájukhoz?

Két nagy csoportra osztható. Az egyikbe tartoznak a veleszületett vagy fejlődési beszédzavarok, mint a megkésett beszédfejlődés, a dadogás, az orrhangzós beszéd, a hanghibák, a diszlexia, diszgráfia, amelyek hátterében szintén a nyelvi kompetencia keresendő, valamint a szájpadhasadékos és értelmi fogyatékossággal küzdő gyermekeknél előforduló beszéd- vagy nyelvi zavarok. A másik csoportot a felnőttkori, szerzett beszédzavarok alkotják, ezek általában az idegrendszer megbetegedésével kapcsolatosak.

A néphit szerint a gyermekkori beszédhibák mögött valamilyen trauma keresendő. Ez helytálló, meg lehet egyáltalán határozni, mi az adott beszédhiba vagy nyelvi zavar oka?

A dolog sokkal összetettebb, általában agyi diszfunkció áll a háttérben, a fejlődéses beszédhibák esetében ezek kimutathatatlan sérülések is lehetnek. A felnőttkori beszédzavarok eredete könnyebben meghatározható, mert mindig egy konkrét agyterület sérülésével függnek össze. Nagyon leegyszerűsítve a homloklebeny a beszéd kivitelezéséért felelős, az agy hátsó része pedig a megértéséért és feldolgozásáért.

Vagyis egy stroke-os beteg problémája nemcsak az lehet, hogy ő nem tud beszélni, hanem esetenként azt sem érti, amit neki mondanak?

Ilyenkor gyakran ő is értelmetlen szósalátát produkál. Úgy tűnik, mintha beszélne, de az agynak az a része, ahol elkészíti és feldolgozza, mit fog mondani, sérült, ezért a végeredmény érthetetlen.

Vasárnap

Ő maga ilyenkor gondol valami értelmeset?

Általában igen, de nem mindig érzi, hogy ezt nem jól érthetően mondta, ezért ezek a betegek gyakran dühösek, ha a környezetük, nem érti, mit akarnak. Ha viszont a homloklebeny sérül, a beszéd megértése nagyon jó lehet, de a beteg csak szavakban, tőmondatokban képes beszélni. Erre tipikus példa Kulka János, azért merem megemlíteni, mert ő nyilvánosan vállalta a betegségét. Énekelni viszont jól énekel, mert ilyenkor a másik agyfélteke is bekapcsolódik.

Kisegíti a sérült felet?

Pontosan. A beszéd szempontjából a bal agyfélteke meghatározó, de éneklésnél a jobbnak is van szerepe. A másik fontos szempont, hogy az ének szövegét nem kell újra átgondolnunk, hiszen egyszer már megtanultuk. Hosszú ideig betegem volt Pavol Mikulík szlovák színész, aki nagyon rosszul beszélt, de az összes gyakorlószöveget, amelyeket a színművészeti főiskolán a diákok oktatásánál használt, betéve, hibátlanul tudta.

Az az afáziás beteg, aki jól beszél, mindig mindent ért is?

Ilyen szinte nincs. Enyhe mondat- vagy szövegértési zavar mindig marad.

Hogyan állapítja meg, kinél milyen típusú és mértékű a sérülés?

Az első mindig az, hogy elolvasom a kórlapját, milyen mértékű agysérülést szenvedett. Utána tíz-tizenöt percig beszélgetünk, és nagyon figyelek, milyen kérdésekre, hogyan tud válaszolni. Ilyenkor kialakítok egy hipotézist, és ennek alapján végeztetek el vele teszteket. Ez nagyon specifikus, nyelvalapú dolog, nem vehető át más nyelvből. Az összes beszédmegértési tesztet magunknak kellett kidolgoznunk – például olyan képeket mutatunk a betegnek, ahol az egyiken az anya öleli meg a lányát, a másikon a lánya az anyát. Ezek az úgynevezett reverzibilis, felváltható mondatok, amelyeket nagyon nehéz megérteni, mert a kapcsolatokat kell értelmezni. Egy következő teszt során hatvan tárgyat kell megnevezni, és van még egy többórás teszt is, amellyel a nyelv összes aspektusát vizsgáljuk. Miután ezeket kiértékeljük, elkezdődhet a terápia.

Gondolom, minden beteg újra beszélni szeretne…

Lehetőleg úgy, mint azelőtt.

Az afáziánál fontos elmondani, hogy a szavak nem tűntek el a beteg emlékezetéből, csak előhívni nehéz őket. Ezért történik az, hogy elismételni képes őket, de spontán nem tud hozzáférni a saját lexikonjához. A szavak ott vannak a fejben, de mintha börtönben lennének. Pavol Mikulík mondta nekem egyszer: tudom, csak nem tudom kimondani.

Azoknál a stroke-os betegeknél, akik lebénultak, fontos időben elkezdeni a fizioterápiát, hogy újra mozogni tudjanak. Ugyanez érvényes a beszéd képességének visszaszerzésére is?

Kezdetben kicsit spontán is javul az afázia, mert a jobb agyfélteke bizonyos funkciókat átvesz, sőt jó fél év után a bal agyfélteke is „felébred” és visszaveszi a feladatait. Képalkotó vizsgálatokon látszik, hogy nagyon vékony erek kitágulnak, és több vért kezdenek szállítani a sérült területre, vagy más irányba folynak. Az agyi ödéma fokozatos visszahúzódása is a beszéd javulásával jár. De már ebben a szakaszban is szükség van logopédusra, mert nagyon fontos, hogy valaki elmondja a betegnek és a hozzátartozóinak is, mi van vele.

Szlovákiában biztosan nem jut el minden agysérült logopédushoz. Ez azt jelenti, hogy még annyira sem javul az állapotuk, amennyire javulhatna?

Sajnos ez az ellátás a nagyobb városok luxusa, a vidéki, gyakran mozgásképtelen agysérüléses betegeknek alig van esélyük eljutni logopédushoz. Ők valóban csak annyit javulnak, amennyire a szervezetük magától képes. A Covid-járvány idején azonban megnyílt egy újabb lehetőség, a telerehabilitáció. Az interneten is meg lehet vizsgálni betegeket, beállítani a terápiát. Két szakdolgozatos diákommal foglalkozunk ilyen páciensekkel, remélem, a jövőben ez egyre elterjedtebb lesz.

Tehet valamit a környezet? Hogyan kell jól kommunikálni?

Úgy, hogy embernek nézzük, és nem csak azt kérdezzük meg tőle, éhes-e, szomjas-e, hanem a véleménye is érdekel. A pályám elején én is arra koncentráltam, hogy a beteg újra meg tudjon nevezni dolgokat, tisztán ejtse ki a szavakat. Ma már tudom, ennél sokkal fontosabb beszélgetni vele, ha hibásan, rossz mondatszerkezetekkel is. A kilencvenes évek végén egy évet tölthettem Fulbright ösztöndíjjal Amerikában, ott láttam azt a hozzáállást, hogy a kommunikáció tartalma, az érdemi információcsere két ember között fontosabb, mint a forma. Miután hazajöttem, 2000-ben létrehoztam egy konverzációs csoportot Pavol Mikulík szlovák színésszel és még néhány érintettel, akiket ő szervezett be. Leesett az állam ezeken a találkozókon, mi mindenről voltak képesek félszavakkal, tőmondatokkal beszélgetni – még össze is vesztek.

Nagyon jó volt látni, hallani, mennyire figyelnek egymásra, mennyire igyekeznek megosztani a gondolataikat, olykor még egymás szavába is vágtak. Olyan feldobott hangulatban jártam onnan haza, hogy a legkisebb, akkor még óvodás fiam egyszer meg is kérdezte: apu, ott ki segít kinek?

Másként kell beszélni azzal a beteggel, aki nem érti, mit mondunk neki, és másként azzal, aki mindent ért, csak ő nem tudja jól kifejezni a gondolatait?

Kanadában voltam egy nagy afáziaközpontban, ahol vetítettek nekünk egy oktatófilmet, melyben a páciens felesége azt mondta a logopédusnak: doktor úr, legyen velünk türelmes, nekünk először van afáziánk. Ez a lényeg, mert a beteg környezete is érintett, az afázia családi diagnózis. Ha a beszéddel van gond, fogadjuk el, hogy sokkal fontosabb, amit a beteg közölni akar velünk, mint az, hogyan mondja. A beszéde nem lesz tökéletes, de ha át tudja adni az információt, az már haladás. Abban is meg kell egyeznünk vele, hogy ha már látjuk, mit akar mondani, de keresi a szavakat, mondjuk-e ki helyette, vagy ne. Annál a betegnél, aki nem érti meg a beszédet, olyan csatornákat kell találni, amelyek ezt segítik: leírni kulcsszavakat, képeket mutatni, tőmondatokban beszélni.

Mennyire tudnak vagy mernek az afáziások visszatérni az életbe, a munkahelyükre, akárcsak elmenni bevásárolni?

Sokan visszavonulnak egyfajta tanult passzivitásba. Mivel a nyelvi zavarok az írott nyelvet is érintik, olvasni, írni is csak nehezen tudnak, sokszor újra kell tanulniuk. Ennélfogva kevesebb az élményük, alig érik őket kölcsönhatások, és már nincs is miről beszélniük. Ha mégis megpróbálnák, gyakran türelmetlenséggel, gúnnyal szembesülnek. Egy afáziás hölgy mesélte, hogy a boltban kért valamit, de nem tudta jól elmondani, és távozóban hallotta, hogy az eladó azt mondja: tíz óra van, és már ilyen részeg. Az ilyen tapasztalatok után, vagy épp ezektől tartva, a legtöbben visszahúzódnak. Ezért is minden tiszteletem Kulka Jánosé, aki nyilvánosan vállalta a betegségét, és sokat tett azért, hogy a nyilvánosság megértse, milyen ez.

Magukat az afáziás betegeket mi frusztrálja legjobban: az, hogy nem tudják kifejezni magukat, vagy hogy elveszítik a kapcsolatukat a külvilággal?

Az, hogy nincsenek igazi kapcsolataik. Sokuknak olyan fárasztó a beszéd megértése, hogy inkább önként félrevonulnak, így egyre magányosabbá válnak. Olyan ez, mint amikor nem beszélünk jól egy idegen nyelvet, és nagyon erősen kell koncentrálnunk. Amerikában értettem meg, amikor az első hónapokban mindennap borzasztóan elfáradtam már csak attól, hogy mindent megértsek, és jól fogalmazzam meg, amit mondani akarok. Mire fejben sikerült összehoznom a mondanivalómat, már egy másik témánál tartottak – számomra ez nagyon hasznos tapasztalat volt ahhoz, hogy bele tudjam élni magam az afáziások helyzetébe. Ezért érzik magukat a sorstársaik között biztonságban, egyikük mondta is a konverzációs csoportban, hogy nekem itt nincs afáziám.

Az afázia a neurodegeneratív betegségek – demencia, Parkinson-, Alzheimer-kór – előjele is lehet. A beszéd szétesésének módjából lehet időben következtetni a betegségre, s ez hozzájárulhat, hogy lassítsák a lefolyását?

Itt még nem tart az orvostudomány, de ez lenne a cél. Jómagam Prágában, a Károly Egyetemen végzek ilyen kutatást, ez azért fontos, hogy ha egyszer majd lesz gyógyszer, amely lassíthatja a leépülés tempóját, időben tudják alkalmazni.

Ha országosan nehezen elérhető a logopédus terapeuta, magyar szakemberek esetében még nagyobb lehet a hiány.

Sajnos, így van, pedig az anyanyelv a terápia szempontjából meghatározó. Nemrég Légen nyílt egy ilyen neurorehabilitációs központ, a vezetőség érdeklődik az együttműködés iránt, ez előrelépés lehetne.

Gyakran hallani, hogy az agyunk igénybevételével lassíthatjuk a mentális leépülést. Szerepe lehet ebben az anyanyelvnek, vagy a többnyelvűségnek is?

Az biztos, hogy többnyelvűként ellenállóbbak vagyunk a leépüléssel szemben. Az egyik nyelvről a másikra való átálláskor annyira igénybe van véve az agyunk, annyi a neuronok közti kapcsolat, hogy több a kognitív tartalékunk.

Az, hogy nő az agyi érkatasztrófák száma, több súlyos afáziás esetet is jelent?

Szerencsére nem, mert ha a beteg három órán belül kórházba kerül, ma már speciális műszerekkel kihúzzák az erekből, vagy trombolízissel feloldják a vérrögöt. Ezáltal kevesebb a súlyos afáziás beteg, de sajnos, még így is nagyon sok a dolgunk. Az ideális állapottól, amikor minden afáziás hetente többször eljutna logopédushoz, nagyon messze vagyunk.

2022. augusztus 15., hétfő

Gáspár Zoli interjúja a TV2 "Tények" című műsorában.

Nők lapja: Ne legyen senki szobadísz! (Podcast változat).

Afázia Egyesület fóti kirándulása - 2022.07.08.

Hogyan került a Dalfutár a Deák téri gimnáziumba?

 Hogyan került a Dalfutár a Deák téri gimnáziumba?

A sokak által kedvelt Dalfutár című műsor hetedik évadának utolsó részének szemfülesebb nézői észrevehették, hogy az első percekben a Deák Téri Evangélikus Gimnázium épületében járunk, ott ismerkedhetünk meg a dalszerző műsor éppen aktuális zeneszerzőjével, és most ráadásul még egy különleges kórussal is. Annak jártunk utána, hogyan került egy afáziás betegekből álló énekegyüttes a budapesti belvárosi lutheránus iskolába.

Szerző: Kötőszó

Hajós András zenész-televíziós YouTube-on követhető műsora az együttműködésről szól, arról, hogyan képesek különböző ízlésű, stílusú, életkorú vagy akár világnézetű emberek egy közös célért/dalért dolgozni, egyéni érdekeiket félretéve alkotni. Az elmúlt években fiatal, feltörekvő zenészektől egészen a hazai sztárokig mindenki megfordult már a műsorban, amelyben egészen izgalmas dalok is születtek. A készítők pedig a népszerűséget arra is felhasználják, hogy egy-egy különleges betegségre, nehéz helyzetben élőkre vagy olyan tevékenységre hívják fel a figyelmet, mint például a zeneterápia.

A hetedik évad záró részében a stroke-on – szélhűdésen, agyvérzésen – átesett betegeken volt a fókusz, ugyanis a Hangadó együttest afáziás emberek alkotják. A stroke után a mozgással és a beszéddel is küzdő pácienseknek az éneklés kifejezetten sokat segít, mivel az egy más agyterületet mozgat meg.

A kórus vezetője, Fekete Zsófi elmondta: „Nagyon szeretünk felkéréseket elvállalni, mert akkor nem terápiára jövünk, hanem felkészülünk egy fellépésre, és aztán mi vagyunk azok, akik terápiát adnak a világnak.” A Hangadó együttes tehát a Dalfutár évadzáró részében a műsor részeként Létray Ákos zeneszerzővel és Hajós Andrással együtt énekelte Létray egyik slágerét.

De hogyan került a kórus és ezáltal a műsor is a Deák Téri Evangélikus Gimnázium épületébe? Erről már Kézdy Edit igazgatót kérdeztük. „A Hangadó együttes két éve a Belvárosban keresett magának próbahelyszínt. Cserháti Péteren, az Országos Mozgásszervi Intézet Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet campusának orvos igazgatóján keresztül – aki evangélikus – jutottak el hozzánk. Ő írt nekem, hogy az intézetükben rehabilitált stroke-os betegek számára alapította Fekete Zsófi ezt a zeneterápiás kórust, és kérdezte, tudnánk-e nekik helyet adni. Igent mondtam. Rendkívül örülök, hogy ez a foglalkozás nálunk talált helyet. Fontosnak tartom ezt a zeneterápiás kezdeményezést. Zsófi egy önkéntessel dolgozik, de tervezzük, hogy a gimnáziumból is csatlakozzanak önkéntes diákok énekelni, ezzel is segítve a daltanulást és a gyógyulást.”

Mint megtudtuk, a kórus hetente egyszer próbál a könyvtárban, az épület földszintjén, hiszen a tagok legtöbbjének nehezére esik a mozgás. Ugyanakkor különleges alkalmakkor a díszterem a helyszín, ahova most már lifttel tudnak feljutni az énekesek.

„Roppant büszke vagyok, mert éppen azért építtettünk liftet az épületbe, hogy mozgássérült diák is járhasson az iskolába, vagy hogy a nehezen mozgó vendégek a díszterembe fel tudjanak jutni” – mesélte Kézdy Edit igazgató.

Az említett Dalfutár-adás, benne a Hangadó együttes közös éneklése és beszélgetése Hajós Andrással és Létray Ákossal megtekinthető a YouTube-on Dalfutár 7 – Negyedik csapat 1. rész címmel.

Balogh Zita logopédus - Kaposvár

 

LOGOPRÉDIKA – A BESZÉDKÉSZSÉG VISSZAÁLLÍTÁSA EGY IZGALMAS ÉS VÁLTOZATOS FOLYAMAT

2022. 08. 13., szombat, 11:31

Más szemlélettel kell hozzáállni a valamilyen agyi katasztrófa miatt beszédkészségüket elveszítő társaink fejlesztéséhez, mint azon gyerekekhez, akik valamilyen hangképzési zavarral küzdenek – mondja logopédiai podcastunk ötödik adásában Balogh Zita.
p
M
0:00 / 0:00

felnőttekkel foglalkozó logopédussal arról is beszélgettünk, hol és hogyan zajlik a beszéd feldolgozása az agyban, s abból következően miként lehet rehabilitálni a sérült területeket, és kiderül az is, mikor tekinthető sikeresnek és befejezettnek egy terápia.