Gyakorlati
műhelymunkák
Telelogopédia csoportban – Az EFOP pályázat megvalósítása
és folytatása
Az Afázia – Újrabeszélők Egyesülete beszámolója
Nagy Katalin
Kitti vezető logopédus
Afázia
Újrabeszélők Egyesülete
tittinagy@gmail.com
Összefoglalás
Az afáziás
betegek ideális esetben az akut stroke‐osztályt követően rehabilitációs
osztályra kerülnek, ahol
logopédiai
terápiában is részesülnek. Otthonukba hazatérve, ha van rá lehetőségük, az
otthonápolási szolgálat által biztosított logopédiai ellátást (2×14 alkalom/év)
vehetik igénybe térítésmentesen. Azonban az óraszám felhasználását követően a
további logopédiai terápia már csak önköltséges vagy civil szervezet által
nyújtott formában érhető el. Az Afázia ‒ Az Újrabeszélők Egyesülete tizenhárom
éve nyújt egyéni és csoportos terápiás segítséget az afáziás személyeknek. Az
alábbiakban a pandémia alatt újraszerveződő telelogopédiai csoport munkáját
mutatjuk be.
Előzmények és a Covid‐járvány hatásai az egyesületi munkára
Az Afázia
Egyesületben 2008‐ban indult az első csoportos foglalkozás (személyes részvétellel), eleinte
egy csoporttal, heti egy alkalommal logopédus és neuropszichológus szakember
moderálásával. Az egyesület a terápiás foglalkozás mellett már a kezdetektől
vállalta a betegek érdekképviseletét, tájékoztatását, a hozzátartozók
támogatását. Az első csoportban még vegyesen voltak enyhe és súlyos, fluens és
non‐fluens afáziások. A létszám növekedésével a résztvevők több kisebb létszámú
csoportra lettek bontva, így lehetőség nyílt az afázia súlyossága szerinti
differenciálásra, korosztályi bontásra, valamint egyéni és vagy csoportos
terápiaformára. 2020‐ban (a Covid‐járványt megelőző időszakban) az egyesület már 22 különféle terápiás
foglalkozást tartott, egyéni, kis és nagy létszámú csoportos logopédiai, egyéni
és csoportos dizartriafoglalkozást, mentálhigiénés, neuropszichológiai és
hozzátartozói csoportot, közösségi zeneterápiát (a kézterápia és a pszichodráma
egy ideje szünetelt).
Az Afázia
Egyesület tapasztalatai alapján (afáziás páciensek és hozzátartozóik elmondása
szerint)
sajnos a
legtöbb esetben az érintettek nem jutnak hozzá megfelelő óraszámban a
rehabilitációjukhoz
szükséges
térítésmentes logopédiai ellátáshoz. Az is előfordul, hogy bizonyos ellátási
formákat nem is
tudnak
igénybe venni. Különösen az otthonápolási szolgálat terén mutatkoznak
országszerte
hiányosságok.
Legrosszabb esetben már a rehabilitációs osztályra sem jut el a páciens, vagy
olyan
rövid időt
tölt ott, ami csak egy nyelvi státuszdiagnózis felvételét teszi lehetővé. Az
afáziás páciensek
terápiás
lehetőségei a 2020 óta tartó Covid‐járvány alatt tovább szűkültek:
számos akutosztályon
hosszabb‐rövidebb
ideig szünetelt a logopédiai ellátás, az átcsoportosítások miatt a
rehabilitációs
osztályok
sem tudtak annyi beteget ellátni, mint amennyire szükség lett volna, és sok
esetben az
egyéni
kontaktterápiák is leálltak.
Ez idő alatt
az egészségügyi ellátás beszűkülésével a páciensek hamarabb kerültek
otthonukba, és
családjuknak
egy korábbi terápiás szakaszban kellett megoldást találniuk a terápia
folytatására
(megkezdésére).
Számos alkalommal a hozzátartozók már az akut kórházi ellátás alatt
bejelentkeztek
az Afázia
Egyesülethez, hogy tájékozódjanak a terápiás lehetőségekről. Gyakorivá vált,
hogy a
korábban
szinte kizárólag krónikus afáziások helyett, már az akut szakaszban lévő
afáziás személyek is megjelentek a terápiás csoportokban.
Telelogopédia csoportban
A megváltozott helyzet – A
telelogopédia beindítása
A
járványügyi veszélyhelyzet 2020 márciusi kihirdetésekor az Afázia Egyesület két
hétre bezárt. Mivel
korábban is
terveztük már a Skype‐os telelogopédia bevezetését, gyorsan tudtunk reagálni a
megváltozott
szituációra. Bár a járvány kitörésekor még nem állt rendelkezésre kidolgozott telelogopédiai
módszertan, de egy elnyert pályázat keretében (EFOP‐1.1.5‐17 pályázat
Az afáziával élők mindennapjait segítő infokommunikációs alapú távszolgáltatás
kialakítása) 2017‐2020 között már
foglalkoztunk
ennek megvalósítási lehetőségeivel.
Ennek az
előkészületnek köszönhetően a munkatársakkal két hét alatt sikerült véghezvinni
a teljes
átállást.
Kiválasztottuk a megfelelő online platformokat (Zoom, Skype), megkötöttük a
szükséges
előfizetéseket,
a terapeuták elsajátították a platformok használatát, és beállítottuk a
számunkra
szükséges
funkciókat. A páciensek körében felmértük a tárgyi feltételeket:
(1) az
internethozzáférés szerencsére mindenkinél rendelkezésre állt vagy meg tudták
oldani;
(2) akiknek
nem volt megfelelő eszközük, azok számára a már említett pályázatnak
köszönhetően
tableteket
tudtunk biztosítani.
Az egyesület
informatikusa a betegek számára képes útmutatót és a telepítés, csatlakozás
lépéseit
bemutató
oktatóvideót készített, illetve ahol szükséges volt, ott a páciens otthonában
is elvégezte a
telepítést,
beállítást. A kevésbé jártas felhasználók, illetve az újonnan csatlakozók
számára a
későbbiekben
heti rendszerességgel a technikai segítségnyújtásra külön alkalmakat
tartottunk, igény
esetén pedig
azóta is folyamatosan biztosítjuk ezt a fajta támogatást.
2020
áprilisától csoportjaink online formában újra tudtak indulni, a logopédiai
foglalkozások
kivétel
nélkül folytatódtak. A járvány alatt a már említett okokból kifolyólag
megnövekedett az
Egyesülethez
fordulók száma, így öt új logopédiai kis csoportot (2‒4 fővel) is kellett
indítanunk. A
pácienseket
az afázia súlyossága szerint osztottuk be, továbbá igyekeztünk korosztály
szerinti
bontásra is.
Az online átállással a már meglévő csoportok esetében nem volt lemorzsolódás,
azonban
a később
érkezett résztvevőket nehezebb volt megtartani. Ennek oka az összeszokott
csoportokhoz
történő
utólagos beilleszkedés nehézsége lehetett, illetve az ebből fakadó elégtelen
motiváció, vala‐
mint egyes
esetekben a szükséges számítógépes készségek hiánya (különösen az idősebb
korosztály
esetén). Az
online részvétel sikerességét befolyásolta a páciens állapota is. Minél
súlyosabb volt az
érintett
afáziája, annál nehézkesebb volt az online terápiás forma megvalósítása. Egyéni
terápiák
esetén ez
nem okozott fennakadást.
Tapasztalatok,
megfigyelések az online kommunikációs csoportok kapcsán (Az EFOP pályázat megvalósítása)
Az
online kommunikációs csoportok létszáma 6‒8 fő. Ilyen jellegű csoportterápából
négy csoport fut
jelenleg
párhuzamosan. Ezeken a terápiás üléseken a kommunikáció és a konverzáció van a
fókuszban.
A telelogopédiai foglalkozásokat egy logopédus terapeuta és egy kooterapeuta
segíti. A
közös
munka, a feladatok megosztása ekkora létszámnál már szükségszerű; egyrészt míg
az egyik
terapeuta
előkészíti a megosztott tartalmat, a másik elmagyarázza a feladatot, másrészt
ketten
könnyebben
tudják a résztvevőket figyelni, az esetleg elkalandozó résztvevőket
aktivizálni.
A
telelogopédia alkalmával, ugyanúgy, mint a személyes terápia során
elengedhetetlen a csoport‐
dinamika
figyelembevétele, a biztonságos környezet, az oldott, támogató légkör
megteremtése és a
humor.
Az alkalmazható feladatokat a terápiás személyek egyéni képessége,
beszédállapota, verbális
és/vagy
nonverbális kommunikációja határozza meg.
A
személyes jelenlét ugyan hiányzik, de törekszünk minél több szociális
interakciónak teret adni,
minél
inkább leképezve a mindennapok szituációs helyzeteit, csökkentve az afáziás
személyek negatív tapasztalatait és oldva a kommunikációs frusztrációt. Az
online csoportterápia során is megtapasztalhatják, hogyan segíthetik egymást,
megélhetik a támogató szerepeket. Az óra kezdete előtt 1 órával már megnyitjuk
a virtuális csoportszobát, ahol a csoporttagoknak – hasonlóan a kontaktóra
előtti folyosói beszélgetéshez – lehetőségük nyílik egymás közötti kötetlen
beszélgetésre. Ezt a terapeuták csendben, a háttérből figyelik, így az
elhangzó témákat be tudják építeni az órába. Az órák után lehetőség van a
nyitva maradt kérdések egyéni tisztázására.
Eleinte
néhány idősebb páciensünk idegenkedett az online találkozástól, de idővel ők is
csatlakoztak, sok esetben a hozzátartozók hathatós segítségével, így a korábbi
páciensek közül gyakorlatilag nem volt lemorzsolódó. A nehézségek inkább a
technikai kihívásokból adódtak (netkapcsolat, internethasználat, csatlakozás,
kamerabeállítás, kamerába tárgy, kép, írott szöveg mutatása).
Főbb
újdonságok az online térben
− A
kontaktterápiához képest újdonság, hogy a résztvevők belelátnak egymás
életterébe, a
másik
résztvevő környezetéből érkező ingerek hatnak rájuk (pl. megjelenik egy macska,
sír a
gyerek,
személyes tárgyakat tudnak mutatni egymásnak), ezáltal új társalgási helyzetek,
új
beszédtémák
kerülnek elő, amik az egymás közötti valós kapcsolódást is elősegítik,
megerősítik. A terapeutának érdemes kilépnie az előzetesen eltervezett terápiás
menet nyújtotta
biztonságból
és kiaknáznia a váratlanul adódó kommunikációs helyzeteket.
− A
képernyőmegosztás segítségével lehetséges a különféle tartalmak könnyű, gyors
megosztása (képek, weboldal, videó, hangbejátszás stb.), nem kell külön
projektort bekapcsolni, és
akár a
páciens is meg tudja osztani saját fényképeit, ezáltal újabb témákat adva a
beszélgetéshez. A mikrofon a halk beszédű pácienst felhangosítja, így jobban
halljuk, mint élőben.
− A páros és
kis csoportos gyakorlatokhoz a Zoom programon belül rendelkezésre áll
csoportbontási
lehetőség (breakout rooms), ilyenkor az egyénileg vagy véletlenszerűen
kialakított
virtuális szobák között a terapeuták szabadon tudnak mozogni.
− Az
aszinkron feladatvégzéshez pár kattintással eljuttathatóak a gyakorlatok a
páciensek
számára. A
szinkron feladatvégzés is átlátható, különösen, ha azonos feladaton dolgozunk.
− Az online
csoportterápia kétségtelen előnye, hogy általa megszűnnek a térbeli korlátok: a
foglalkozásokon
azok a páciensek is részt tudnak venni, akik valamilyen oknál fogva eddig
részben vagy
teljesen akadályoztatva voltak, például külföldön/vidéken élnek,
mozgáskorlátozottak, a hozzátartozói kíséretet nem tudták megoldani, vagy éppen
az év egy részét a
nyaralóban
töltötték. A betegek megspórolják az utazási időt, az így felszabaduló időt
akár a
foglalkozások
előtti kötetlen beszélgetésre is fordíthatják.
− A terápiák
időpontja rugalmasan alakítható, akár előző nap is van mód változtatásra,
és/vagy
munkaszüneti
napon is tartható foglalkozás.
Új irányelvek, szabályok az online térben
Fontos, hogy
a terapeutának legyen információja arról, hogy a páciens hol, milyen címen
tartózkodik,
van‐e a közelben hozzátartozó, ő milyen telefonszámon
érhető el, nem ritka ugyanis a stroke után
kialakult
epilepszia, ami már nálunk is több telelogopédiai foglalkozás során előfordult,
és ilyenkor a
terapeutának
kell riasztania a hozzátartozót vagy a mentőt. Csoportjainkban szerencsére
okostelefonon nem kapcsolódik senki, ennek használata nem is ajánlható, mivel a
kis képernyőn nem látható rendesen a megosztott feladat, a páciens nem látja a
többieket, nem tud beleírni a feladatlapokba, továbbá zavaró, ha a páciens a
készüléket kézben tartva folyamatosan mozgatja. A tablet használata ilyen
szempontból szerencsésebb, de a tabletes applikáció korlátozottabb funkcióval
bír, kezelése nehezebb, a felhasználó nem lát rajta egyszerre mindenkit,
illetve nem ugyanazt látja, mint a PC‐t használó
terapeuta, ezért segíteni is nehezebb neki. Ha megoldható, akkor mindenképpen
PC használata javasolt.
A sikeres
teleterápiához nagyon fontos a szabályok közös lefektetése: az „egyszerre egy
személy
beszéljen”‐elv betartása minden résztvevő számára kötelező,
különben a mikrofonok miatt még
nehezebb a
mondanivalók kiszűrése, megértése. Ugyancsak fontos, hogy a megszólítotton
kívül más
ne mondja be
a helyes megoldást. Ennek elkerülése érdekében a páciensekkel előre számozott
szavazókártyákat
használunk, amelyet felmutatnak, illetve a megoldást papírra írják fel nagy
betűkkel,
vastag
filctollal (különben nem látható), és azt mutatják be a kamerának. A Zoomban rendelkezésre
áll
Telelogopédia csoportban
egy közös
rajzolófelület (whiteboard), amibe a résztvevők (akár saját színnel) egyszerre
írthatnak,
rajzolhatnak,
de ennek elsajátítása még nem mindenkinek sikerült.
A nyugodt
terápiás légkör biztosításához fontos a zavaró körülmények (telefoncsörgés,
kutyaugatás,
babasírás) kizárása. Sok esetben szükség van a hozzátartozók közreműködésére
is, hogy
a
foglalkozás alatt ne zavarják a terápia menetét (akár azzal sem, hogy a
szomszéd szobában húst
klopfolnak).
Ha nem megoldható, hogy a hozzátartozók másik légtérben tartózkodjanak, akkor
kerüljék a
hozzászólást, illetve a páciens használjon fülhallgatót. Ugyanakkor súlyos
afáziás esetén
szükség
lehet a hozzátartozó támogató jelenlétére is, ezt a terapeuta határozza meg.
A nagy
csoport létszámát tekintve, amíg egy kontakt csoportterápia során akár 8‒10
afáziás
személy is
részt vehet, addig a teleterápiás foglalkozásokon 6‒7 fő az ideális.
Összegzés
Vitathatatlan,
hogy a személyes jelenlét – aminek sokszor kardinális szerepe van a terápiában
– a
teleterápia
során nem pótolható. Ugyanakkor az elmúlt másfél év tapasztalata
bebizonyította, hogy
egy meglévő,
összeszokott, krónikus afáziás csoport esetében a telelogopédia kiválóan
alkalmazható
forma. A
korábban létrejött csoportok esetén, amelyekben már a pszichés folyamatok,
csoport‐
dinamikai
erők jól működnek, az online terápia továbbra is működőképes csoportot fog
eredményezni. Az akut afáziások és új páciensek esetében ugyanakkor a csoportba
kerülést megelőzően vagy
annak
megtámogatásaként továbbra is szükséges a személyes terápia, máskülönben
lemorzsolódások várhatók. Az új betegek átfogó logopédiai vizsgálatához
ugyancsak a személyes tér tudja biztosítani a feltételeket. Esetleg egyes
vizsgálati részek kerülhetnek át online formába.
Olyan hibrid
foglalkozásról, amelynél a páciensek egy része élőben, más része online
kapcsolódik,
jelenleg
csak a közösségi zeneterápiás csoportunk szerzett tapasztalatokat. Logopédiai
terápia nem
történt
kevert formában és szakmailag nem is látunk benne perspektívát, hiszen sem a
személyesen
részt
vevőknek, sem az online csatlakozónak nem ideális, ha a csoport
szétforgácsolódik, és megoszlik a figyelem. A járvány várhatóan még egy jó
ideig a hétköznapjaink része marad, sokan vannak, akik valamilyen okból oltást
sem kaphatnak, így a telelogopédiára is szükség lesz. Ugyanakkor úgy gondoljuk,
hogy a járvány elmúltával is meglesz a helye és szerepe a terápiás lehetőségek
között, akár össze‐szokott kontaktcsoport számára alternatív foglalkozásként, akár az
elszigetelt helyen élő, mozgásukban korlátozott páciensek terápiás ellátása
terén.
Az egyesület
logopédusai a személyes kontaktust a logopédiai terápia alapelemének tekintik,
és a
legtöbb
páciens is ezt a formát választaná, ha tehetné. Azonban az érintettek és
hozzátartozóik
nagyra
értékelik az online térben töltött együttléteket, és arról számolnak be, hogy
ebben a küzdelmes időszakban „életmentő” számukra ez a terápiás forma. Köszönöm
a pácienseimnek és hozzá‐
tartozóknak
az elmúlt egy év munkáját és hogy ilyen sikeresen, úttörőként meg tudtuk valósítani
a
telelogopédiát
a csoportos afáziaterápiában.