Képzeljük el; minden percben kétmillió idegsejt pusztul el, az elveszített idegpályák hossza óránként 700 km. Sharon Stone, Kinizsi Pál, Mátyás hadvezére, de a franciák elnöke, Chirac is agyvérzést kapott: mindenkit érint a kór, ami nem kímél sem filmcsillagot, sem katonát, sem politikust.
Fő cél a szakszerű kezelés a stroke észlelését követő három órán belül: száznyolcvan perc nem is sok egy életért. A nem kezelt szélütésben az agy három és fél évet „öregszik” óránként: a gyors ellátás, a tünetek felismerése nekünk dolgozik. Magas vérnyomás, ér- és cukorbetegség, az alkohol és a dohányzás ludas a kórképért, pedig a baj időben megelőzhető. Világszerte öt millióan halnak meg e betegségben és közel ötvenmillióan lebénulnak, s bár váratlanul csap le, az évtizedes problémák máig háttérbe szorulnak.
Fejből tudjuk
A népiesen guta-, vagy szélütésnek nevezett agyi érkatasztrófákért 80%-ban a vérellátást akadályozó szűkületek, a kialakult vérrögök felelősek, 20%-ban – akár baleset miatti – belső vérzés az alapok. Sajnos itthon a betegek 30-40%-a meghal, egyharmaduk súlyosan mozgáskorlátozott vagy rokkant lesz évekig. Meg sem lepődünk, a daganatos betegségek után – a nehézkes sürgősségi ellátás miatt is – mi produkáljuk az EU stroke halálozás dupláját: okolhatjuk a magyaros életmódot, a tudatosság hiányát. Szomorú tény, de ez is „fejből” tudható: nálunk három-négyszer többen halnak meg 55 éves kor előtt.
Míg a Magyar Stroke Társaság évi 50 ezer főre taksálja az új stroke megbetegedések számát, az OEP már 130 ezer ilyen beteg ellátásáért fizet évente a kórházaknak. Meglehet, nem marad el most sem a pénzügyi trükközés: megéri ezt diagnosztizálni a szigorú pontrendszer miatt. Nem vitás, a betegség „jól jön” az ellátóknak a mozgásszervi-, értelmi zavarok mellett, de sem a Magyar Fogyatékosügyi Tanács, sem a törvény nem áll ki a még gyógyíthatókért. A szakma tanácstalansága érződik a statisztikákon, s bár „új” tagként van mit tanulnunk az EU-s példákból, öregedő társadalmunk nem kínál alternatívát a terápiához, a munkához és a szervezett védőhálóhoz.
Harci színterek
„Túlélők klubja”, „Liga az agyi érbetegségek ellen” – akár mi magunk is ijesztő harci színtéren szembesülhetünk a rendszerrel. Pedig nemrég a média gyámkodásával betegek, ápolók álltak ki az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet /OPNI/ mellett. Az OPNI bezárásával azóta csak romlott a helyzet, a neurológusok asztaláról egyetlen döntéssel söpörték le a közel 800, évente ott ellátott agyérbetegséget. Marad a megelőzés és a sürgető terápia: az előjelekhez az érintettnek mindig, azonnal mentőt kell hívnia. A tünetet a beteg is korán észleli: lehet bár agyi működészavar, kettőslátás, zavartság, vagy akár szédülés, a végtagok zsibbadása is.
Nem is beszélve a szóformálási nehézségről, a beszédmegértés problémáiról, melyek időskorban rejtve maradnak, megszokottnak tűnnek a családtagok előtt. Pedig az első órák mérföldkövek a gyógyuláshoz: legyünk figyelmesek, mert perceken múlik a boldog időskor. A stroke nem csak a léleknek, a testnek is katasztrófa: a túlélés ára olykor bénulás, egyensúly- és testképzavarok. Érthető, hogy az egykor tetterős, szellemileg máig ép beteg könnyen elfárad, türelmetlen lesz, nem ritka a stroke utáni mély depresszió.
A csend hangjai
S bár az agyvérzés ismert jelenség, mégis kevés tudható az „elnémulók” gondjáról, az afáziáról. A „szósüketség”, a beszédképesség elvesztése nem újkeletű jelenség: szinte minden szélütést kíséri. Sérülhet a spontán beszéd, az utánmondás és az írás-olvasás képessége is, az érintett gyakran szóvirágokat, töltelékszót használ a disputához. Ugyan szívós munkával kiépíthető az új, saját „szótár” is, komoly gondja egy túlélőnek nemcsak a szavak, de a megértő barátok keresése is.
– Általános adatok alapján a betegek 25-30 %-a lesz afáziás, ami alapján évente 30-35 ezer afáziásnak kellene lennie – csak azt nem tudjuk, hogy hol – olvassuk az érintett okfejtését, e számítással évente 6 000 új afáziás beteggel számolhatunk. – És ha a családban körülnézünk, akkor biztos, hogy meg is találjuk őket – sorolják az élet érveit az új szemlélet mellett. Dallos Zsuzsanna, az Afázia Egyesület tikára nincs egyedül véleményével, a honlapjukon közzétett számítás mutatja, hazánkban 120 ezer főre becsülhető a kórházból hazaengedett – azaz terápiát, rehabilitációt is igénylő – betegek száma.
Előny a fővárosnak, s talán esély a vidéknek is: a Budapest Aphasia Centrum az idegi kommunikációs károsodást komplex terápiával, kísérőprogramokkal kezeli. A centrumban 120 ágyon fekvő, nappali kórház és terápiás ház is működik, gyakorlott konduktor, gyógytornász és logopédus segít a bajokon. „Az aphasia mélységes hatással van a túlélők életére, a kommunikációtól való megfosztottság gyakran az egyén totális izolációjához vezet” – mutatnak rá a rejtett deficitre, hiszen így vagy úgy, mindenki érintett, ha körülnéz családjában, a szomszédnál, vagy tágabb környezetében.
A kezdetben gyorsan javuló afázia később csak szívós munkával gyógyítható: munkafüzettel, írás- és beszédgyakorlatokkal a képesség visszahozható. A szakemberek szerint a finommozgások fejleszthetők gyurmázással, a gesztusnyelv bátran alkalmazható. Hasznos a deblokkoló eljárás: a mondandó kifejezése rajzzal, tárgyakkal, vagy akár a játék szó és mondatcsíkokkal. Mérföldkő a kedvenc idegennyelv újratanulása és az együtt éneklés is, a melodikus intonációs terápiával garantált az otthoni sikerélmény. Nemcsak szavakat, de tetteket is kínál a Démoszthenész Egyesület: a Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesületénél hívhatnak „kék számot”, találnak új barátokat is.
