Emberi Erőforrások Minisztériuma
dr. Cserháti Péter úr
Helyettes Államtitkár
Iktatószám:32962-5/2012
EGB – folytatás
Budapest,
2013.04.05.
Tisztelt dr.
Cserháti Péter helyettes államtitkár úr!
A 2012. szeptember 12-i levelében leírta, hogy az afáziás betegek
rehabilitációja a járóbeteg-szakállítás keretében finanszírozható ellátás (lsd.
az Önök által küldött táblázat). Mivel mi továbbra sem találtunk az OEP által
fizetett logopédust, így írtunk dr. Sélleiné Márki Mária főigazgató asszonynak és
kértünk a tájékoztatást arról, hogy az Afázia Egyesület milyen feltételek
mellett kaphat segítséget az afáziás betegek rehabilitációja érdekében.
Az OEP válasza egyértelmű: „A társadalombiztosítás keretein belül a
biztosítottak számára a logopédiai tevékenység térítésmentesen igénybe vehető
szolgáltatás. Országosan csupán 9 szolgáltató rendelkezik logopédia szakmára
vonatkozó finanszírozási szerződéssel, sajnos a fővárosban egy sem.” Több
hónapos levelezés után bebizonyosodott, amit mi eddig is gyanítottunk:
Budapesten nincs fizetett logopédus, így a háziorvosok minden afáziás beteg
rehabilitációját lehetőség hiánya miatt visszautasítja. Vidéken még sokkal
rosszabb a helyzet, hiszen itt sok háziorvos nem is ismeri az afáziás
betegséget.
Az Afázia Egyesület titkára (afáziás) már 2011-ben írt az
Ombudsmannak és feltette a kérdést: miért jár a súlyos fogyatékos támogatás a
vakoknak vagy a siketnek és miért nem a beszédhibásnak (és az afáziásnak)?! Miért
lehet ilyen különbség?
A fogyatékosügyi főosztály vezetője ezt válaszolta:
„Megkeresésére válaszolva tájékoztatom Önt arról, hogy az afázia a
jelenlegi jogi szabályozás értelmében nem tekinthető fogyatékosságnak, így a
főosztályunk által a különböző fogyatékossági csoportok részére nyújtott támogatásokból
sajnos, az Ön egyesülete nem részesülhet.”
2013. február 26-án az Ombudsman
19 oldalas jelenése utolsó részét kiemeljük:
„ Álláspontom szerint az Egyezményhez történő igazítás
alapvető és elvi kiinduló feltétel, mely Magyarország nemzetközi jogi
kötelezettségéből is fakad. A támogatási rendszer kialakítása csak ezt követően
és ennek figyelembevételével, ennek keretei között történhet, mely során a
jogalkotónak kiterjedt, több szempontú szakmai egyeztetéseken alapuló
mérlegelési lehetősége van, ám a társadalmi részvételhez szükséges kiegyenlítés
– mint fő szempont – figyelembevétele miatt bizonyos
csoportok (mint a panaszban is jelzett az afáziával és szervhiánnyal élők) elvi
kizárása ellentétes az alkotmányos követelményekkel.
Mindebből következően megállapítom, hogy a jelenleg
hatályos jogszabályi környezet nem felel meg a 2007. évi XCII. törvénnyel
kihirdetett, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményben
rögzített jogelvi és fogalom meghatározásnak, a hazai fogyatékos fogalom és az
Egyezmény fogyatékos fogalmának jogszabályi összehangolása elmaradt, e
mulasztás pedig a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság és az
esélyegyenlőség biztosításának követelményével összefüggő visszásságot idéz elő
és tart fenn az érintettek vonatkozásában.”
A Biztos intézkedése:
„A vizsgálatom során feltárt alapjoggal összefüggő
visszásságok orvoslása és jövőbeni megelőzés érdekében az Ajbt. 37.§ alapján felkérem az emberi erőforrás miniszterét, hogy az
Egyezménynek történő megfelelés érdekében kezdeményezze a fogyatékos
személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI.
törvény (Fog.) módosítását, majd azt követően a támogatási rendszer
felülvizsgálatát, amelynek során fordítson kiemelt figyelmet a jelentésemben
foglalt megállapításokra.”
Elkészült
a 2011-es népszámlálás adatai a fogyatékos emberekről, ezen belül is a
beszédhibások összehasonlítása. A 2001-es népszámláláskor még csak egy sorban
szerepeltek a „beszédhibások” összesen 7.300 fővel.
2011-es népszámlálásban már két sor
szerepel, a „beszédhibások” 14.528 fővel és a „beszédfogyatékosok” 10.913 fővel
– tehát tíz év alatt 7.300 főről 25.441 főre nőtt a beszédhibások száma – ami
még messze nem a valós adat mutatja.
Tisztelt dr. Cserháti Péter helyettes
államtitkár úr!
A fentiek alapján egyértelmű, hogy jelentős változásokra lesz szükség annak
érdekében, hogy az afáziás betegek rehabilitációja megkezdődjön.
Az Afázia Egyesület 2012-ben 44 budapesti afáziás beteget vett fel, látott
el tanácsokkal, információkkal, amiből 17 beteg átkerült a csoportos logopédiai
és neuropszichológiai foglalkozásokra. 2013-ben már eddig 13 új beteg érkezett.
2012-ben 58 olyan afáziás beteg volt, aki rendszeresen részt vett a heti 4
órás csoportos foglalkozásokon.
Ennek ellenére sem ezek a betegek, sem az Afázia Egyesület nem kapott
állami támogatást, pedig a fentiek alapján egyértelmű, hogy erre jogosultak
voltak és jogosultak ma is.
Nagyon várjuk a sürgős megoldást,
Üdvözlettel,
Dallos
Zsuzsanna
