Afázia = Beszéd-fogyatékosság - Van olyan beteg, aki nem tudja megfogalmazni gondolatait, panaszait, kívánságait; egy másik pedig rosszul érti, amit mondanak neki. Gondot okozhat az olvasás, írás.
2008. június 5., csütörtök
Kele Csilla: Száznyolcvan perc az életért 2008
Fő cél a szakszerű kezelés a stroke észlelését követő három órán belül: száznyolcvan perc nem is sok egy életért. A nem kezelt szélütésben az agy három és fél évet „öregszik” óránként: a gyors ellátás, a tünetek felismerése nekünk dolgozik. Magas vérnyomás, ér- és cukorbetegség, az alkohol és a dohányzás ludas a kórképért, pedig a baj időben megelőzhető. Világszerte öt millióan halnak meg e betegségben és közel ötvenmillióan lebénulnak, s bár váratlanul csap le, az évtizedes problémák máig háttérbe szorulnak.
Fejből tudjuk
A népiesen guta-, vagy szélütésnek nevezett agyi érkatasztrófákért 80%-ban a vérellátást akadályozó szűkületek, a kialakult vérrögök felelősek, 20%-ban – akár baleset miatti – belső vérzés az alapok. Sajnos itthon a betegek 30-40%-a meghal, egyharmaduk súlyosan mozgáskorlátozott vagy rokkant lesz évekig. Meg sem lepődünk, a daganatos betegségek után – a nehézkes sürgősségi ellátás miatt is – mi produkáljuk az EU stroke halálozás dupláját: okolhatjuk a magyaros életmódot, a tudatosság hiányát. Szomorú tény, de ez is „fejből” tudható: nálunk három-négyszer többen halnak meg 55 éves kor előtt.
Míg a Magyar Stroke Társaság évi 50 ezer főre taksálja az új stroke megbetegedések számát, az OEP már 130 ezer ilyen beteg ellátásáért fizet évente a kórházaknak. Meglehet, nem marad el most sem a pénzügyi trükközés: megéri ezt diagnosztizálni a szigorú pontrendszer miatt. Nem vitás, a betegség „jól jön” az ellátóknak a mozgásszervi-, értelmi zavarok mellett, de sem a Magyar Fogyatékosügyi Tanács, sem a törvény nem áll ki a még gyógyíthatókért. A szakma tanácstalansága érződik a statisztikákon, s bár „új” tagként van mit tanulnunk az EU-s példákból, öregedő társadalmunk nem kínál alternatívát a terápiához, a munkához és a szervezett védőhálóhoz.
Harci színterek
„Túlélők klubja”, „Liga az agyi érbetegségek ellen” – akár mi magunk is ijesztő harci színtéren szembesülhetünk a rendszerrel. Pedig nemrég a média gyámkodásával betegek, ápolók álltak ki az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet /OPNI/ mellett. Az OPNI bezárásával azóta csak romlott a helyzet, a neurológusok asztaláról egyetlen döntéssel söpörték le a közel 800, évente ott ellátott agyérbetegséget. Marad a megelőzés és a sürgető terápia: az előjelekhez az érintettnek mindig, azonnal mentőt kell hívnia. A tünetet a beteg is korán észleli: lehet bár agyi működészavar, kettőslátás, zavartság, vagy akár szédülés, a végtagok zsibbadása is.
Nem is beszélve a szóformálási nehézségről, a beszédmegértés problémáiról, melyek időskorban rejtve maradnak, megszokottnak tűnnek a családtagok előtt. Pedig az első órák mérföldkövek a gyógyuláshoz: legyünk figyelmesek, mert perceken múlik a boldog időskor. A stroke nem csak a léleknek, a testnek is katasztrófa: a túlélés ára olykor bénulás, egyensúly- és testképzavarok. Érthető, hogy az egykor tetterős, szellemileg máig ép beteg könnyen elfárad, türelmetlen lesz, nem ritka a stroke utáni mély depresszió.
A csend hangjai
S bár az agyvérzés ismert jelenség, mégis kevés tudható az „elnémulók” gondjáról, az afáziáról. A „szósüketség”, a beszédképesség elvesztése nem újkeletű jelenség: szinte minden szélütést kíséri. Sérülhet a spontán beszéd, az utánmondás és az írás-olvasás képessége is, az érintett gyakran szóvirágokat, töltelékszót használ a disputához. Ugyan szívós munkával kiépíthető az új, saját „szótár” is, komoly gondja egy túlélőnek nemcsak a szavak, de a megértő barátok keresése is.
– Általános adatok alapján a betegek 25-30 %-a lesz afáziás, ami alapján évente 30-35 ezer afáziásnak kellene lennie – csak azt nem tudjuk, hogy hol – olvassuk az érintett okfejtését, e számítással évente 6 000 új afáziás beteggel számolhatunk. – És ha a családban körülnézünk, akkor biztos, hogy meg is találjuk őket – sorolják az élet érveit az új szemlélet mellett. Dallos Zsuzsanna, az Afázia Egyesület tikára nincs egyedül véleményével, a honlapjukon közzétett számítás mutatja, hazánkban 120 ezer főre becsülhető a kórházból hazaengedett – azaz terápiát, rehabilitációt is igénylő – betegek száma.
Előny a fővárosnak, s talán esély a vidéknek is: a Budapest Aphasia Centrum az idegi kommunikációs károsodást komplex terápiával, kísérőprogramokkal kezeli. A centrumban 120 ágyon fekvő, nappali kórház és terápiás ház is működik, gyakorlott konduktor, gyógytornász és logopédus segít a bajokon. „Az aphasia mélységes hatással van a túlélők életére, a kommunikációtól való megfosztottság gyakran az egyén totális izolációjához vezet” – mutatnak rá a rejtett deficitre, hiszen így vagy úgy, mindenki érintett, ha körülnéz családjában, a szomszédnál, vagy tágabb környezetében.
A kezdetben gyorsan javuló afázia később csak szívós munkával gyógyítható: munkafüzettel, írás- és beszédgyakorlatokkal a képesség visszahozható. A szakemberek szerint a finommozgások fejleszthetők gyurmázással, a gesztusnyelv bátran alkalmazható. Hasznos a deblokkoló eljárás: a mondandó kifejezése rajzzal, tárgyakkal, vagy akár a játék szó és mondatcsíkokkal. Mérföldkő a kedvenc idegennyelv újratanulása és az együtt éneklés is, a melodikus intonációs terápiával garantált az otthoni sikerélmény. Nemcsak szavakat, de tetteket is kínál a Démoszthenész Egyesület: a Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesületénél hívhatnak „kék számot”, találnak új barátokat is.
2008. március 20., csütörtök
Sólyom Gabriella
Kedves Solymári Gabriella!
Tárgy: Afázia
Nem is tudom, hogy hol kezdjem?
Már
találkoztunk többször is, de sajnos érdemben nem tudtunk előbbre jutni. Nagyon
sajnálom, hogy legalább három vagy négyszer írtam Önöknek, e-mailben is, postán
is, de valahogy nem jött válasz. Gurmai Zitával is beszéltem és írtam – aki
ezzel szemben mindig válaszol (!) – és kapcsolatba lépett Önökkel, de Ő is
reménytelenül. A VII. kerületi Önkormányzatnak pedig csak egyetlen e-mail címe
van (vagy nem találom), és bizonyára nagyon sok az üzenet.
A történet
továbbra is ugyan az, egész Európában Magyarországon van a legtöbb stroke-s
beteg (WHO adat), melynek eredményeként rengetek az afáziás beteg. Csakhogy,
mint ahogy minden másban is, le vagyunk maradva legalább 20 évvel. Svájcban az
idén lesz az afáziának a 25 éves rendezvénye, nálunk pedig még a stroke is alig
ismert, az afáziát pedig még az orvosok sem mondják ki.
Nézem a
pályázatokat, óriási összegek mennek el lényegesen kisebb egyesületekre, én meg
csak megyek körbe és körbe – senki nem akarja tudomásul venni, hogy az afázia
egy betegség, amiből meg is lehet gyógyulni. Igaz, ezt is sokszor elmondtam
már, hogy általánosságban úgy gondolták, hogy a betegek nagy része meghal, így
nem volt foglalkozni a rehabilitáció. Csak, hogy egyre többen túlélik a
stroke-t (?!) és utána valamit tenni kell a kormánynak, az Egészségügyi
Minisztériumnak vagy éppen az önkormányzatoknak. Egyébként az Egészségügyi
Minisztérium már kétszer visszaválaszolt azzal, hogy szép dolog az afázia, de
nincs rá keret?! Közel 40 ezer betegre nincs keret?! Vagy képzetlen, vagy
nagyon bátor a Miniszter Asszony – majd meglátjuk a végén.
Határozott
elképzelésem van arról, hogy egy „Afáziai Könyvtárra” van szükség, mert, hogy
az afáziás betegeknek újra kell tanulniuk. És továbbra is itt áll a házunkban
egy tökéletes helység, melyet évek óta próbálok megszerezni – hiszen magam is
tulajdonos vagyok – de a mellettem álló Főber Rt. sokkal nagyobb hatalom. A
Főber-nek nem kell tulajdonosnak lenni ahhoz, hogy minden bevételt hozó
helységet átvegyen és birtokoljon. Jó neki, hogy olyan kapcsolata van – mert ez
csak kapcsolattal lehetséges.
Kedves
Gabriella!
Kérem,
gondolja át, hogy milyen megoldást találhatunk!
Sok cikkem
megtalálható a www.aphasie.hu
oldalon.
Üdvözlettel,
Néhány
másolat, az elküldött és meg nem válaszolt üzenetekből:
From:
Sent: Tuesday, November 20, 2007 11:41 AM
To: '
Subject: Stroke-Afázia - itthon és külföldön
Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzatának
Polgármesteri Hivatala
Tisztelt Hunvald György Polgármester úr!
Tisztelt
Solymári Gabriella Asszony!
Sajnos az előző levelekre nem
kaptam választ, így küldöm a következő tájékoztatást abban a reményben, hogy
2007. november 28-án személyesen is találkozunk.
Üdvözlettel,
From:
Sent: Monday, May 14, 2007 9:24 PM
To: '
Subject: Stroke-Afázia - a harmadik legnagyobb betegség....
T.Cim!
Nagyon régóta - vagy legalább
is nekem hosszú idő - nem jött válasz?!
Üdvözlettel,
-----Original
Message-----
From:
Sent: Thursday, April 05, 2007 8:39 PM
To: '
Subject: 1075 Budapest, Rumbach S. u. 12.
Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzatának
Polgármesteri Hivatala
Tisztelt Hunvald György Polgármester úr!
Tisztelt
Solymári Gabriella Asszony!
Tárgy: www.aphasie.hu
2008. január 30., szerda
Miniszteri Kabinet – Kommunikáció, Elemző és Civil Kapcsolatok Osztálya
Dallos Zsuzsanna
részére
dallos.zsuzsanna@aphasie.hu
Ügyfélszolgálatunkra érkezett levelét megkaptuk. Engedje meg, hogy először is elnézését kérjem a késedelmes válaszért, amely a hibás adminisztráció eredménye.
Elsőször is szeretném megköszönni a tájékoztatást, amelyet az afáziáról nyújtott, és kifejezni elismerésemet áldozatos munkájáért.
Sajnálatos módon azonban nem tudok Önnek pozitív választ adni. Az Egészségügyi Minisztériumnak nincs szabad kapacitása arra, hogy ilyen formában nyújtson támogatást egészségügyi tevékenység végzéséhez.
Javaslom, hogy kövesse figyelemmel az aktuális pályázati kiírásokat, és amennyiben a meghirdetett pályázat illeszkedik az Önök profiljához, jelentkezzenek.
Figyelembe véve, hogy van internetes elérhetőségük, felhívom szíves figyelmét arra, hogy az interneten találhat olyan weboldalakat, amelyeken rendszeresen megjelentetik az aktuális pályázatokat.
Munkatársaim nevében is erőt és
kitartást kívánok Önnek munkájához.
Budapest, 2008. január 30.
Bärnkopf Zsolt
osztályvezető
2008. január 14., hétfő
2008. január 11., péntek
Civil Egyesületek Brüsszeli látogatása - Az Afázia Egyesület nevében Dallos Zsuzsanna

2008. január 10., csütörtök
Még mindig az afáziáról - 2008
Tisztelt Dr.
Vojnik Mária
Államtitkár
asszony
Tárgy: Még mindig
az afáziáról?!
Egy afáziás lettem
– mindent előröl kellett kezdenem. De van ennek előnye is – volt elég időm
gondolkodni a stroke-on és az afázián. Néhány hónappal ezelőtt az előző
miniszter asszony levelével kapcsolatban azt találtam mondani, hogyha több mint
40.000 afáziás (családtaggal együtt legalább százezer) betegre nincs kapacitása
a kormánynak – akkor a miniszter asszony vagy nagyon bátor vagy nem eléggé
képzett. De mindegy is, mert már nincs
ott.
A téma továbbra is
aktuális: miért van az, hogy Magyarországon nincsenek nyilvántartva a megváltozott
képességű afáziás betegek?! A WHO adatai alapján egész Európában Magyarországon
van a legtöbb stroke-s beteg ( 2006-ben 120 560 fő). Ön nyilvánvalóan tudja,
időközben már én is megtanultam, hogy a stroke az „esemény” és ennek az egyik
„következménye” az afázia. Most már csak
azt nem értem, hogy az Egészségügyi Minisztérium miért nem foglalkozik ezekkel (afáziások
és a beszédhibások)? Vagy foglalkozik
velük, csak én nem tudom? Ugye az nem lehet, hogy hirtelen az afázia ügyében új
egyesületek születnek, hatalmas támogatások kerülnek elő a semmiből – míg a
kitartók és a szorgalmasak lemaradnak?!
Biztos, hogy végig
fogok menni az úton – az afáziásoknak jár a segítség, a tanulás és a gyógyulás.
Leveleimet és a gondolataimat – magyarul és németül is - elolvashatja az www.aphasie.hu oldalon.
Nagyon remélem, hogy végre a kormány vezetése is észre veszi, hogy valamit tenni kell az afáziások érdekében is.
Üdvözlettel, Dallos Zsuzsanna
2008. január 6., vasárnap
Kezdethez az első támogatás