2008. június 5., csütörtök

Kele Csilla: Száznyolcvan perc az életért 2008

Képzeljük el; minden percben kétmillió idegsejt pusztul el, az elveszített idegpályák hossza óránként 700 km. Sharon Stone, Kinizsi Pál, Mátyás hadvezére, de a franciák elnöke, Chirac is agyvérzést kapott: mindenkit érint a kór, ami nem kímél sem filmcsillagot, sem katonát, sem politikust.
Fő cél a szakszerű kezelés a stroke észlelését követő három órán belül: száznyolcvan perc nem is sok egy életért. A nem kezelt szélütésben az agy három és fél évet „öregszik” óránként: a gyors ellátás, a tünetek felismerése nekünk dolgozik. Magas vérnyomás, ér- és cukorbetegség, az alkohol és a dohányzás ludas a kórképért, pedig a baj időben megelőzhető. Világszerte öt millióan halnak meg e betegségben és közel ötvenmillióan lebénulnak, s bár váratlanul csap le, az évtizedes problémák máig háttérbe szorulnak.
Fejből tudjuk
A népiesen guta-, vagy szélütésnek nevezett agyi érkatasztrófákért 80%-ban a vérellátást akadályozó szűkületek, a kialakult vérrögök felelősek, 20%-ban – akár baleset miatti – belső vérzés az alapok. Sajnos itthon a betegek 30-40%-a meghal, egyharmaduk súlyosan mozgáskorlátozott vagy rokkant lesz évekig. Meg sem lepődünk, a daganatos betegségek után – a nehézkes sürgősségi ellátás miatt is – mi produkáljuk az EU stroke halálozás dupláját: okolhatjuk a magyaros életmódot, a tudatosság hiányát. Szomorú tény, de ez is „fejből” tudható: nálunk három-négyszer többen halnak meg 55 éves kor előtt.
Míg a Magyar Stroke Társaság évi 50 ezer főre taksálja az új stroke megbetegedések számát, az OEP már 130 ezer ilyen beteg ellátásáért fizet évente a kórházaknak. Meglehet, nem marad el most sem a pénzügyi trükközés: megéri ezt diagnosztizálni a szigorú pontrendszer miatt. Nem vitás, a betegség „jól jön” az ellátóknak a mozgásszervi-, értelmi zavarok mellett, de sem a Magyar Fogyatékosügyi Tanács, sem a törvény nem áll ki a még gyógyíthatókért. A szakma tanácstalansága érződik a statisztikákon, s bár „új” tagként van mit tanulnunk az EU-s példákból, öregedő társadalmunk nem kínál alternatívát a terápiához, a munkához és a szervezett védőhálóhoz.
Harci színterek
„Túlélők klubja”, „Liga az agyi érbetegségek ellen” – akár mi magunk is ijesztő harci színtéren szembesülhetünk a rendszerrel. Pedig nemrég a média gyámkodásával betegek, ápolók álltak ki az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet /OPNI/ mellett. Az OPNI bezárásával azóta csak romlott a helyzet, a neurológusok asztaláról egyetlen döntéssel söpörték le a közel 800, évente ott ellátott agyérbetegséget. Marad a megelőzés és a sürgető terápia: az előjelekhez az érintettnek mindig, azonnal mentőt kell hívnia. A tünetet a beteg is korán észleli: lehet bár agyi működészavar, kettőslátás, zavartság, vagy akár szédülés, a végtagok zsibbadása is.
Nem is beszélve a szóformálási nehézségről, a beszédmegértés problémáiról, melyek időskorban rejtve maradnak, megszokottnak tűnnek a családtagok előtt. Pedig az első órák mérföldkövek a gyógyuláshoz: legyünk figyelmesek, mert perceken múlik a boldog időskor. A stroke nem csak a léleknek, a testnek is katasztrófa: a túlélés ára olykor bénulás, egyensúly- és testképzavarok. Érthető, hogy az egykor tetterős, szellemileg máig ép beteg könnyen elfárad, türelmetlen lesz, nem ritka a stroke utáni mély depresszió.
A csend hangjai
S bár az agyvérzés ismert jelenség, mégis kevés tudható az „elnémulók” gondjáról, az afáziáról. A „szósüketség”, a beszédképesség elvesztése nem újkeletű jelenség: szinte minden szélütést kíséri. Sérülhet a spontán beszéd, az utánmondás és az írás-olvasás képessége is, az érintett gyakran szóvirágokat, töltelékszót használ a disputához. Ugyan szívós munkával kiépíthető az új, saját „szótár” is, komoly gondja egy túlélőnek nemcsak a szavak, de a megértő barátok keresése is.
– Általános adatok alapján a betegek 25-30 %-a lesz afáziás, ami alapján évente 30-35 ezer afáziásnak kellene lennie – csak azt nem tudjuk, hogy hol – olvassuk az érintett okfejtését, e számítással évente 6 000 új afáziás beteggel számolhatunk. – És ha a családban körülnézünk, akkor biztos, hogy meg is találjuk őket – sorolják az élet érveit az új szemlélet mellett. Dallos Zsuzsanna, az Afázia Egyesület tikára nincs egyedül véleményével, a honlapjukon közzétett számítás mutatja, hazánkban 120 ezer főre becsülhető a kórházból hazaengedett – azaz terápiát, rehabilitációt is igénylő – betegek száma.
Előny a fővárosnak, s talán esély a vidéknek is: a Budapest Aphasia Centrum az idegi kommunikációs károsodást komplex terápiával, kísérőprogramokkal kezeli. A centrumban 120 ágyon fekvő, nappali kórház és terápiás ház is működik, gyakorlott konduktor, gyógytornász és logopédus segít a bajokon. „Az aphasia mélységes hatással van a túlélők életére, a kommunikációtól való megfosztottság gyakran az egyén totális izolációjához vezet” – mutatnak rá a rejtett deficitre, hiszen így vagy úgy, mindenki érintett, ha körülnéz családjában, a szomszédnál, vagy tágabb környezetében.
A kezdetben gyorsan javuló afázia később csak szívós munkával gyógyítható: munkafüzettel, írás- és beszédgyakorlatokkal a képesség visszahozható. A szakemberek szerint a finommozgások fejleszthetők gyurmázással, a gesztusnyelv bátran alkalmazható. Hasznos a deblokkoló eljárás: a mondandó kifejezése rajzzal, tárgyakkal, vagy akár a játék szó és mondatcsíkokkal. Mérföldkő a kedvenc idegennyelv újratanulása és az együtt éneklés is, a melodikus intonációs terápiával garantált az otthoni sikerélmény. Nemcsak szavakat, de tetteket is kínál a Démoszthenész Egyesület: a Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesületénél hívhatnak „kék számot”, találnak új barátokat is.

2008. március 20., csütörtök

Sólyom Gabriella

 

Kedves Solymári Gabriella!

Tárgy: Afázia

Nem is tudom, hogy hol kezdjem?

Már találkoztunk többször is, de sajnos érdemben nem tudtunk előbbre jutni. Nagyon sajnálom, hogy legalább három vagy négyszer írtam Önöknek, e-mailben is, postán is, de valahogy nem jött válasz. Gurmai Zitával is beszéltem és írtam – aki ezzel szemben mindig válaszol (!) – és kapcsolatba lépett Önökkel, de Ő is reménytelenül. A VII. kerületi Önkormányzatnak pedig csak egyetlen e-mail címe van (vagy nem találom), és bizonyára nagyon sok az üzenet.

A történet továbbra is ugyan az, egész Európában Magyarországon van a legtöbb stroke-s beteg (WHO adat), melynek eredményeként rengetek az afáziás beteg. Csakhogy, mint ahogy minden másban is, le vagyunk maradva legalább 20 évvel. Svájcban az idén lesz az afáziának a 25 éves rendezvénye, nálunk pedig még a stroke is alig ismert, az afáziát pedig még az orvosok sem mondják ki.

Nézem a pályázatokat, óriási összegek mennek el lényegesen kisebb egyesületekre, én meg csak megyek körbe és körbe – senki nem akarja tudomásul venni, hogy az afázia egy betegség, amiből meg is lehet gyógyulni. Igaz, ezt is sokszor elmondtam már, hogy általánosságban úgy gondolták, hogy a betegek nagy része meghal, így nem volt foglalkozni a rehabilitáció. Csak, hogy egyre többen túlélik a stroke-t (?!) és utána valamit tenni kell a kormánynak, az Egészségügyi Minisztériumnak vagy éppen az önkormányzatoknak. Egyébként az Egészségügyi Minisztérium már kétszer visszaválaszolt azzal, hogy szép dolog az afázia, de nincs rá keret?!  Közel 40 ezer betegre nincs keret?! Vagy képzetlen, vagy nagyon bátor a Miniszter Asszony – majd meglátjuk a végén.

Határozott elképzelésem van arról, hogy egy „Afáziai Könyvtárra” van szükség, mert, hogy az afáziás betegeknek újra kell tanulniuk. És továbbra is itt áll a házunkban egy tökéletes helység, melyet évek óta próbálok megszerezni – hiszen magam is tulajdonos vagyok – de a mellettem álló Főber Rt. sokkal nagyobb hatalom. A Főber-nek nem kell tulajdonosnak lenni ahhoz, hogy minden bevételt hozó helységet átvegyen és birtokoljon. Jó neki, hogy olyan kapcsolata van – mert ez csak kapcsolattal lehetséges.

Kedves Gabriella!

Kérem, gondolja át, hogy milyen megoldást találhatunk!

Sok cikkem megtalálható a www.aphasie.hu oldalon.

Üdvözlettel, Dallos Zsuzsanna

Néhány másolat, az elküldött és meg nem válaszolt üzenetekből:

 

From: Dallos Zsuzsanna [mailto:dallos.zsuzsanna@chello.hu]
Sent: Tuesday, November 20, 2007 11:41 AM
To: 'info@erzsebetvaros.hu'
Subject: Stroke-Afázia - itthon és külföldön

Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala

Tisztelt Hunvald György Polgármester úr!

Tisztelt Solymári Gabriella Asszony!

Sajnos az előző levelekre nem kaptam választ, így küldöm a következő tájékoztatást abban a reményben, hogy 2007. november 28-án személyesen is találkozunk.

Üdvözlettel, Dallos Zsuzsanna – Afázia Egyesület, titkár  

From: Dallos Zsuzsanna [mailto:dallos.hr.tanacsadas@chello.hu]
Sent: Monday, May 14, 2007 9:24 PM
To:
'sarij@erzsebetvaros.hu'
Subject: Stroke-Afázia - a harmadik legnagyobb betegség....

T.Cim!

Nagyon régóta - vagy legalább is nekem hosszú idő - nem jött válasz?!

Üdvözlettel,

Dallos Zsuzsanna

 

-----Original Message-----
From: Dallos Zsuzsanna [mailto:dallos.hr.tanacsadas@chello.hu]
Sent: Thursday, April 05, 2007 8:39 PM
To:
'info@erzsebetvaros.hu'
Subject: 1075 Budapest, Rumbach S. u. 12.

Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala

info@erzsebetvaros.hu

Tisztelt Hunvald György Polgármester úr!

Tisztelt Solymári Gabriella Asszony!     

Tárgy: www.aphasie.hu

 

2008. január 30., szerda

Miniszteri Kabinet – Kommunikáció, Elemző és Civil Kapcsolatok Osztálya

 


Dallos Zsuzsanna

részére

dallos.zsuzsanna@aphasie.hu

 Tisztelt Dallos Zsuzsanna!


Ügyfélszolgálatunkra érkezett levelét megkaptuk. Engedje meg, hogy először is elnézését kérjem a késedelmes válaszért, amely a hibás adminisztráció eredménye.

Elsőször is szeretném megköszönni a tájékoztatást, amelyet az afáziáról nyújtott, és kifejezni elismerésemet áldozatos munkájáért.

Sajnálatos módon azonban nem tudok Önnek pozitív választ adni. Az Egészségügyi Minisztériumnak nincs szabad kapacitása arra, hogy ilyen formában nyújtson támogatást egészségügyi tevékenység végzéséhez.

Javaslom, hogy kövesse figyelemmel az aktuális pályázati kiírásokat, és amennyiben a meghirdetett pályázat illeszkedik az Önök profiljához, jelentkezzenek.

Figyelembe véve, hogy van internetes elérhetőségük, felhívom szíves figyelmét arra, hogy az interneten találhat olyan weboldalakat, amelyeken rendszeresen megjelentetik az aktuális pályázatokat.

Munkatársaim nevében is erőt és kitartást kívánok Önnek munkájához.

 

Budapest, 2008. január 30.

 

 Tisztelettel: 

Bärnkopf Zsolt

osztályvezető

2008. január 10., csütörtök

Még mindig az afáziáról - 2008

 

Tisztelt Dr. Vojnik Mária

Államtitkár asszony

allamtitkat@eum.hu

 

Tárgy: Még mindig az afáziáról?!

 

 

Egy afáziás lettem – mindent előröl kellett kezdenem. De van ennek előnye is – volt elég időm gondolkodni a stroke-on és az afázián. Néhány hónappal ezelőtt az előző miniszter asszony levelével kapcsolatban azt találtam mondani, hogyha több mint 40.000 afáziás (családtaggal együtt legalább százezer) betegre nincs kapacitása a kormánynak – akkor a miniszter asszony vagy nagyon bátor vagy nem eléggé képzett.  De mindegy is, mert már nincs ott.

 

A téma továbbra is aktuális: miért van az, hogy Magyarországon nincsenek nyilvántartva a megváltozott képességű afáziás betegek?! A WHO adatai alapján egész Európában Magyarországon van a legtöbb stroke-s beteg ( 2006-ben  120 560 fő). Ön nyilvánvalóan tudja, időközben már én is megtanultam, hogy a stroke az „esemény” és ennek az egyik „következménye” az afázia.  Most már csak azt nem értem, hogy az Egészségügyi Minisztérium miért nem foglalkozik ezekkel (afáziások és a beszédhibások)?  Vagy foglalkozik velük, csak én nem tudom? Ugye az nem lehet, hogy hirtelen az afázia ügyében új egyesületek születnek, hatalmas támogatások kerülnek elő a semmiből – míg a kitartók és a szorgalmasak lemaradnak?!

 

Biztos, hogy végig fogok menni az úton – az afáziásoknak jár a segítség, a tanulás és a gyógyulás. Leveleimet és a gondolataimat – magyarul és németül is - elolvashatja az www.aphasie.hu oldalon.

 

Nagyon remélem, hogy végre a kormány vezetése is észre veszi, hogy valamit tenni kell az afáziások érdekében is. 

Üdvözlettel, Dallos Zsuzsanna

 



2008. január 6., vasárnap

Kezdethez az első támogatás

 

Az Afázia Egyesület működését

2008. januárban dr. Filipsz László

500.000.-Ft

összeggel támogatta. Köszönjük.