Logopédus-ez a szó olvasható Sandrine fehér köpenyére tűzött névkártyáján. Ehelyett azonban ezt kellene odaírni: őrangyal. Ő az, aki létrehozta a kommunikációs kódot, amely nélkül el volnék vágva a világtól. A legtöbb barátom némi tanulás után magáévá tette a rendszert, a kórháziak közül azonban, sajnos csak a logopédus és egy pszichológus gyakorolja. Így aztán legtöbbször csak soványka készletem van- némi arcjáték, szemhunyorítás, és fejrázás-amivel megkérhetek valakit, hogy csukja be az ajtót, zárja el a vízcsapot, halkítsa le a tévét vagy tegye magasabbra a párnámat. Lépten- nyomon kudarcot vallok.
A logopédia olyan művészet, amit érdemes volna megismerni. El nem tudják gondolni, hogy a nyelvünk milyen tornamutatványokat végez, hogy elő tudjon állítani minden francia szót. Jelenleg az l-lel küszködöm. ….. Szerencsés napokon, két köhögőroham között, van elég szuflám és erőm, hogy megformáljak néhány hangot. Sandrine-nak sikerült a születésnapomra érthetően elmondatni velem az ábécét. Ennél szebb ajándékot nem kaphattam volna. Hallottam a semmiből felszakadó huszonhat betűt, az idők mélyéről érkező rekedt hangon. A kimerítő gyakorlat azt a benyomást keltette bennem, hogy én vagyok a barlangi ember, aki most kezdi felfedezni a beszédet.
……Sokszor elgondolkodom, milyen hatással lehetnek ezek az egyirányú beszélgetések a partnereimre. Engem bizony kiborítanak. Mennyire vágyom rá, hogy gyengéd szólongatásaikra ne csak a csendemmel válaszoljak. Van, aki ezt elviselhetetlennek érzi. A kedves Florence nem szól hozzám, amíg bele nem lehelek a kagylóba, amelyet Sandrine szorít a fülemhez. „Ott vagy Jean-Do?” - nyugtalankodik Florance a vonal túlsó végén.
Meg kell mondjam, időnként már magam sem tudom biztosan.
Részlet Jean-Dominique Bauby : Szkafander és pillangó című könyvéből
Bauby francia újságíró volt, aki 43 éves korában súlyos agyvérzést kapott, aminek következtében sem mozogni, sem beszélni nem tudott. Logopédusa segítségével írta meg ezt a szívszorító könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése