Afázia = Beszéd-fogyatékosság -
Van olyan beteg, aki nem tudja megfogalmazni gondolatait, panaszait, kívánságait; egy másik pedig rosszul érti, amit mondanak neki. Gondot okozhat az olvasás, írás.
Az Európai Neurorehabilitációs Kongresszus #ECNRhttps://www.ecnr-congress.org/ megnyitó eseményén, tegnap este fellépett a budapesti afáziás kórus, a Hangadó Énekegyüttes! A csapat hírét vitte a zene összekapcsoló erejének! A legszívhezszólóbb visszajelzés, ami érkezett egy neurológus professzortól jött: "Ez a koncert ez maga a rehabilitáció!" Köszönet érte az Afázia - az Újrabeszélők Egyesülete - Hungarian Aphasie Association-nek, a Magyar Rehabilitációs Társaságnak, az össze afáziás énekesnek, hozzátartozóiknak, az önkénteseknek és a kórus vezetőinek.
M1 Esély című műsorának 2019 december 21-i adása. - Hangadó együttes koncertje a Strokeinfó alapítvány és az ÉTA közös rendezvényén. - Bálint Zsolt és Fekete Zsófia interjúi. - Sarkadi Gabriella Strokeinfó alapítvány kuratóriumának elnökének interjúja. - Papp Ágnes, ÉTA Országos Szövetség elnökének interjúja.
2019. szeptember 14.
Ismerjétek meg Jernej Sluga szlovén stroke túlélőt, aki mától fogva az AIA - nemzetközi afázia szervezet ✍️elnöke! Az Aphasia International Association-nek (AIA) a magyar Afázia - Az Újrabeszélők Egyesülete a kezdetektől oszlopos tagja. Maximállisan támogatjuk Jernej-t az elnöki pozícióban az elkötelezettsége és a vezetői kvalitásai miatt!
➡️A szervezet weboldalán megtekinthetitek Jernej Sluga 330 kilométeres kerékpár túráját, mellyel arra hívja fel a figyelmet, hogy stroke után is van élet: http://www.aphasia-international.com/…/videos-about-aphasi…/. Jernej Sluga a stroke-ja után, féloldali bénulással átbiciklizett Szlovénián a magyar határ menti településtől, Hodos-tól a tengerpartig, Piran-ig (330km).
➡️ Eredetlieg elektortechnikai mérnökként végzett az egyetemen, majd a Spica International vállalat eladási osztályának vezetőjeként dolgozott. Előző életében - ahogyan Jernej nevezi a stroke előtti időket, munkája mellett sikeres jéghoki bajnok és sí edző volt. Hat hónappal a stroke-ja előtt megnyert egy helyi bicikli bajnokságot, egy nappal előtte pedig még síelni volt a feleségével és három gyermekével.
➡️ Annak ellenére, hogy az 1998. január 19-én bekövetkezett agyérkatasztrófája után eleinte reménytelennek tűnt, hogy valaha képes lesz újra járni és beszélni, hat hónappal később már az említett, 330 kilométeres kerékpár túrába fogott bele, egyedül. Lassan a logopédusa segítségével a beszédén is elkezdett dolgozni. Annyira sikeresnek bizonyult a nyelvi terápiája, hogy egy idő után a sorstársak logopédiai óráira is bejárt, hogy segítse a munkájukat és bátorítsa őket a küzdésre.
➡️ Jernej ma már újra a Spica International vállalatnak dolgozik. Csak a bal kezét tudja használni, de azt viszont nagyszerűen: autót vezet, felveszi egyedül a sícipőit, cipeli a sífelszerelését és még biciklizik is a számára kialakított kerékpáron.
Az AIA új vezetsége (2020-2022):
Jernej Sluga - elnök (SI)
Melanie Derbyshire - elnök helyettes (UK)
Jean-Marie Annoni - kincstárnok (CH)
Eckhardt Fanni - online kommunikáció (HU)
2019. szeptember 2. - Barankovics Ildikó: Zala Megyei Hirportál
A stroke azaz agyi érkatasztrófa a szív- és a daganatos betegségek után a legtöbb halálesettel jár. Egy közelmúltbeli kutatás szerint hazánkban 40-50 ezer ember kap évente stroke-ot.
A stroke-os betegek száma sajnos évről-évre nő. Az ősztől Kiskutasra költöző Strokeinfó Alapítvány tájékoztatása szerint, minden félórában meghal egy ember szélütésben. A Zala Megyei Szent Rafael Kórház Neurológiai osztályának adatai alapján megyénkben mind a férfiaknál, mind a nőknél az országosnál magasabb az agyérbetegségek következtében előforduló 100.000 lakosra számított elhalálozás.
Zalában az aprófalvas szerkezet is sokat ront a képen, hiszen minél kisebb egy település, annál rosszabbak a halálozási adatok. A megyén belül Letenye környékén a legriasztóbb a helyzet, genetikai okok is húzódhatnak a háttérben.
Cikkünkben két Zala megyei történetet mutatunk be, két férfit akik sikeresen felépültek a stroke-ból.
Az én időmnek, én lettem a kapitánya
Halász Gáborról 2016-ban számos lap írt, persze nem úgy mint a Barátok-közt Sorozat „Misije”, és nem is úgy mint Kiskutas polgármestere. Sokkal inkább arról kérdezték, hogy érzi magát, hogy élte meg a Stroke-ot. Ahogy akkor fogalmazott: – örülök, hogy élek, de egycsapásra széthullott az életem.
Azóta eltelt három év és Gábort látva kicsattanó egészségnek örvend, aki maga is fontos szerepet vállal a Strokeinfó Alapítvány segítésében. Volt előjele a stroke-nak?
-Nem volt hiszen szerettem sportolni, figyeltem magamra, nem voltak káros szenvedélyeim. 2016 augusztusában egy csodálatos pénteki napon, a munkám végeztével elindultam Balatonalmádiba Charlie koncertre. Emlékszem útközben lassan mentem, sok folyadékot ittam. Megérkeztem a koncert helyszínére és a kapunál már elkezdtem szédülni, akadozott a lábam, próbáltam futni, de nem ment és egyszer csak a földön találtam magam. Húsz perc múlva megérkezett a rohammentő és diagnosztizálták a stroke-ot, azonnal a veszprémi kórházba szállítottak. Érdekes módon mindent érzékeltem, csak reagálni nem tudtam a környezetemre. Féloldalam lebénult és nem tudtam beszélni. Érdekes érzés volt mindezek ellenére nyugodt voltam. Az intenzív osztály után átszállítottak az Uzsoki Kórházba Budapestre, ahol az egyik este megpróbáltam a fűtéscsőbe kapaszkodva felállni és kinézni az ablakon, az volt az a pillanat amikor megfordult minden bennem és eldöntöttem, megtudom csinálni, fel tudok épülni. Milyen az élet a stroke után? Miben más az életed most?
Teljesen más. Újra kellett tanulnom járni, beszélni, elfelejtettem biciklizni, úszni, ezeket mind a rehabilitációs intézetben tanultam meg újra. November lehetett, mire már egy kezdeti szinten mentek a dolgaim. Nyughatatlan voltam: minden nap menten és túl akartam teljesíteni a napot. Teljes felépülésig egy évre volt szükségem. Az első nagy sikerem 2017 februárjában történt, már három kilométert letudtam úszni és ekkor kezdtem el újra futni. Amit most már tudok, a stroke előtt mindent túl akartam szárnyalni, mindenkinek megfelelni, évtizedekig túl hajtottam magam, mert soha nem tudtam megnyugodni. Most már én vagyok a fontos. Tudok lemondani dolgokról, nemet mondani szituációkra. Úgyis fogalmazhatnék: az én időmnek, én lettem a kapitánya. Miben tudod segíteni a Strokeinfó Alapítványt?
Sarkadi Gabriella tizenegy éve hozta létre az alapítványt a stroke-osok helyzetére fókuszál tevékenységük, engem a kórházi ágyam mellett keresett meg. Akkor megígértem, hogy decemberben a gálaműsorukon ott leszek mint védnök és köszöntöm a vendégeket. Szerencsére a gálaműsor minden szempontból sikeres volt, így úgy döntöttünk segítem az alapítványt azzal, hogy elmesélem a történetem. Hogyan éltem meg a stroke-ot, mi volt a felépülésem folyamata. 2018 -ban elhatároztuk a Strokeinfó Alapítvány átköltözik Kiskutasra. Egy faluba, ahol a polgármester is átélte a stroke-ot. Később a miniszterelnökség is mellénk állt és Gulyás Gergely miniszter, aki maga is támogatja a stroke rehabilitációs központ létrehozását Kiskutason.
Időben hívjuk a mentőket! Sok esetben a szélütés nem derült égből villámcsapásként jön, hanem vannak jól megfigyelhető előszelei. Ilyenek például:
Rövid ideig tartó bénulás, fáradtság vagy zsibbadás a test egyik felén
rövid ideig tartó vakság az egyik szemre (amaurosis fugax) vagy látászavarok (kettős látás, látótér korlátozottsága)
rövid ideig tartó beszédzavar (pl. problémás a beszéd megértése vagy a beszéddel magával vannak nehézségek)
szédülés, bizonytalanság, koordinációs zavarok, hirtelen elesés
hirtelen fellépő és nagyon erős fejfájás
ideiglenes eszméletvesztés, tájékozódási zavarok például egy térben, időben vagy emberek esetén
Stroke esetében 4-6 órán túl az érintett agyterület sejtjei elhalnak, ezért élet-halál kérdése a beteg minél hamarabb eljusson a legközelebbi stroke – ellátást adó kórházba.
Stroke után „nevetésbe” fordult az életem
A 43 éves keszthelyi Szabó Tibor két és fél éve kapott stroke-ot. Ahogy ő fogalmaz a vese betegsége, a magas koleszterin szintje és vérnyomása is nagy kockázatot jelentett a stroke kialakulásában.
-Mindezekkel a tünetekkel hosszú évekig nem foglalkoztam. Ezt már ma tudom, nagy hiba volt.
2017. január 17.-én beütött a baj. Tibor Ausztriában dolgozott Innsbrucktól 50 kilométerre, amikor egyik délután nem érezte jól magát, ezért sétálni ment a közeli hegyekbe.
– Sajnos nem lettem jobban a friss levegőtől, olyan gondolataim voltak : jó lenne lefeküdni a hóba, megpihenni egy kicsit. Alig bírtam visszasétálni a szállásomhoz. Akkor már nagyon jobbra húzott mindenem, ez a stroke egyik jele. Ahogy visszaértem a szállásra azonnal hívták a mentőket, mivel alig tudtam beszélni. A féloldalam teljesen lebénult, de legbelül mégis nyugalmat éreztem. Ahogy teltek a napok és kezdtem jobban lenni tisztult a kép, mi történt velem. Az innsbrucki orvosok azt mondták, valószínű tolókocsiban maradok életem végéig. Ez egy akkora sokk volt számomra, ami elindított a gyógyulás útján. Egyetlen cél lebegett a szemem előtt, hogy megmozdítsam a karomat és a lábamat. Szerencsémre napról-napra jobban sikerült. Összesen négy hónapot töltöttem az Innsburck-i kórházban, rehabilitációban, majd hazaengedtek Keszthelyre. Mesélj a felépülésről… Hogy érezd magad több mint 2,5 év után?
A rehabilitáció sokat számít. Nekem szerencsém volt, hiszen Ausztriában gyorsan kórházba vittek és nagyon profi ellátást kaptam, amit mai napig köszönök. A felépülésben természetesen a családom, a feleségem és a 13 éves lányom is sokat segített.
Miben változott az életed?
Teljesen másként tekintek az életemre. Nem hajtom annyira a dolgokat, megtanultam elengedni, türelemmel nézni a folyamatokat, elfogadni az élet kínálta helyzeteket. Ilyen például a tanulás is. A stroke után hatalmas erő és elhatározás kellett, hogy folytassam az egyetemet. Természetvédelmi szakra járok. A stroke után igen nehezen ment a tanulás, de elkezdtem és éreztem a tanszék maximális támogatását. Kitartó munkával és segítséggel tudtam folytatni egyetemi tanulmányaimat. Mára elmondhatom, igaz nem épültem fel teljesen, mert ma is önkéntelenül nevetésbe fordul a szám, akkor is, ha szituáció ezt nem kívánja meg. Ez is egy stroke tünet. A jobb kezem még mindig nem száz százalékos, de teljes és kiegyensúlyozott életet élek. Januárban pedig, ha minden jól megy leteszem a diplomát. Ami új lehetőségeket hozhat az életembe…
Stroke Nap Kiskutason
Aki többet szeretne megtudni a stroke-ról azoknak ajánljuk figyelmébe az Augusztus 17.-én Kiskutas Napja alkalmából megrendezett Kockásterítő Kampányt: a Strokeinfó Alapítvány és a Zalai Megyei Kórház közreműködésével agy – és érrendszerrel kapcsolatos előadásokkal várják az érdeklődőket Kiskutason a Menedékházban.
Köszönjük a #SzigetFestival2019-nek, hogy idén először az #AfáziaEgyesület is képviselhette magát az #XSLand-en. Továbbra is megdöbbentő számunkra, hogy annak ellenére, hogy a világon mekkora tömegeket érint az afázia, az emberek több, mint 80%-a nem is hallott még róla. Izgalmas élmény volt, hogy ennyire spontán és közvetlen módon beszélgethettünk az afáziáról és játszhattunk a fesztiválozókkal. Köszönjük az Afázia Egyesület és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet szakembereinek és a lelkes önkénteseknek, hogy kijöttek velünk és segítettek abban, hogy minél több emberrel megismertethessük ezt a mindennapos, de nem mindennapi betegséget! Külön köszönet az Afázia Egyesület betegeinek, akik nyelvi korlátaikat sutba dobva őszintén elmesélték a magyar és külföldi vendégeknek egyaránt a történetüket. Aki velük találkozott, biztosan nem felejti el, mi az, hogy afázia.
A Sziget Fesztiválon mesélünk az afáziáról! Sok játék és érdekesség vár Titeket! Az XS Land nevű helyszínen a bejárattól rögtön jobbra!
Berényi Zsuzsannáról, az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár tulajdonosáról, a BUDAPEST 2007. március havi számában olvashattak az érdeklődők. „Ritka pillanat manapság, hogy a telefont maga a gyárigazgató veszi fel. A gazdasági igazgató. Az értékesítési és marketing menedzser. A dizájner és anyagbeszerző szakmunkás-segédmunkás, s ki tudja, mi még – egy személyben.” A nem mellesleg matematikai nyelvész, történész, akkor nemcsak saját hosszú, makacs életpályájáról mesélt, hanem a miénkről is; néhány héttel ezelőtt azonban Zsuzsa néni útja végére ért. Ezzel az összeállítással emlékezünk rá. (Az idézetek Az első magyar tűzzománc jelvénygyár jelvénygyűjteménye című, saját könyvéből valók.)
A Király utcai boltban poros csönd honol. Semmivel sem kisebb vagy nagyobb, mint már néhányszor az elmúlt évtizedben,
amikor hol ezért, hol meg azért zárva tartották. 2009-ben az önkormányzat értékesíteni kívánta az üzlethelyiséget, utána egy betegséget követő kórházi kezelés, s az elhúzódó jogvita miatt szintén nem nyithatott ki. „Minek az már magának?!” Efféle kérdést csak nagyon lelketlen ember tehet fel, vagy olyan, aki éppen hogy nagyon is tudja, ismeri a biznisz mibenlétét. Hogy ő valaha tud-e majd könyvet írni az életéről, kétséges. Dr. Berényi Zsuzsanna tudott, benne Berger Márkus nagyapai örökségének történeté.
Mandzsettagomboktól a Nemzeti Áldozatkészségig
Az 1899-ben alakult üzem tevékenysége különböző korszakok során alakult ki. Eleinte, a múlt századfordulón oly divatos kézelőgombokat gyártottak a jelvények mellett. Óriási előrelépés volt, amikor a nagyapa 1911-ben Erzsébetfalváról Erzsébetvárosba, a Kazinczy utca 10. szám alá költöztette a műhelyt, és támogatásként megkapta a korábban bérelt állami gépeket. Az üzemben tizenhat alkalmazott dolgozott. Később a fia – Zsuzsanna édesapja, aki a nevét Berényi Lajosra magyarította – beszállt a jelvénygyártásba. Az első világháború kitörésekor a 17 éves Lajos katonának állt, de alkatánál fogva alkalmatlan volt a harcra. Hazaengedték, pár év múlva elvette egy arany- és ezüstműves lányát, s vitte magával a gyárat apósa műhelye mellé. Amit gyártottak, azt édesanya a boltban kiárulta, az üzlet virágzott.
„A jelvények népszerűségére jellemző, hogy édesapám, aki az első világháborúban önkéntesként szolgált, a katonaorvost rábeszélve, hogy adja meg az engedélyt számára a bevonuláshoz, a frontról engedéllyel hazajött, mert nagyon sok volt a jelvénymegrendelés, szükség volt a munkájára. A székely hadosztály jelvénye kicsiny és nagy méretben is elkészült. A nemzeti áldozatkészség szobra jelvény formájában is népszerű volt. Különböző egyesületek: legény- és leányegyletek készíttettek jelvényeket tagjaik részére. Énekkarok, zenekarok az összetartozás erősítése céljából készíttethették a jelvényeiket.”
Néhány év múlva, amikor lecsillapodtak a kedélyek, az urak elunták a bíbelődést mandzsettájuk körül, s maradt a jelvények, plakettek és a feliratos zománctáblák gyártása. 1929-ig egyesületi, párt- és egyéb alkalmi kitűzőket gyártottak; apró, csinos jelvényeket, amelyeket lombfűrésszel alakítgattak, a színes részeket tűzzománcozással forrasztották bele.
„Külön figyelmet érdemelnek a politikai jelvények. Ezek közé tartoznak a háborús, katonai darabok is. Az első világháború idejében például kitüntetések készültek. Az irredenta jelvények nagyon népszerűek voltak. Például: »Nem, nem, soha!« »Magyar-lengyel határt!«, Trianon-kereszt stb. A választások alkalmából például a jelvénybe papírképeket ragasztottak a jelölt arcképével. Károlyi Mihály képét sokan viselték keretbe foglalt jelvényben.”
A folytatásból a kereskedelem sem maradhatott ki. Például a Párisi Nagy Áruház meg a Filléres Gyorsot üzemeltető fapados vasúttársaság, amelyen olcsón utazhatott a közönség a környező településekre; néhány újság – így a Képes Krónika lap- és könyvkiadó vállalat képes gyermeklapja, a Tündérvásár – szóróanyagként rendelt kitűzőket, a vallási csoportok pedig Luther-rózsát, református csillagot, szenteket vagy jelképeket ábrázoló medálokat. A piaristák, domonkosok, ciszterciták, bencések más-más méretben készíttették el emblémájukat; ebből a korszakból maradt fenn a legtöbb, ma már érthetetlen utalást és szöveget tartalmazó jel-ké
A visszaemlékezésben gondosan taglalódnak a gyártási típusok: a húszas évek sztárja, az iskola- és sapkadísz, a megrendelő egyéni elképzelése szerint tervezett egyedi, kabátra tűzhető fazonjelvény. Utóbbiakat kalaposok és sapkakészítők vásárolták – megbízásra. Először az egyetemista fiúk, később a lányok is rászoktak viselésére.
„A jelvények tervrajzát a megrendelő adta. A rajz készítője csak ritkán deríthető ki a rendelőkönyvből. Rendszerint az iskolai rajztanár tervezte a mintát, de előfordult, hogy a diákok tervét fogadták el. A rendelőkönyvbe gyakran a jelvénynek csak a „házi használatra” szolgáló „beceneve” került be, így nem egyszer nehéz, sőt lehetetlen az azonosítása. A rendelőkönyvből sokszor hiányzik ebben a korszakban a jelvény rajza. (...) Ezért számos azonosíthatatlan iskolajelvény mintája is található a gyár gyűjteményében.”
Jelvények és jelvénygyártó a prés alatt
Ömlenek tovább a mondatok, a történelmi korszakok mint villanásnyi időcafatok felsejlenek: a szocialista társadalmi rend a jelvényiparra is rányomta bélyegét. Brigádok, szakszervezetek... kitüntetések, jutalmak, versenyek… targoncás, portás, öltözőőr… öregdiák, kiváló énekkaros… hadba- és nyugalomba vonultak, törzsgárdatagok… – mindannyian koszorús megkülönböztetettjei lettek szakmájuknak, és úgy érezték, ahányszor csak kiteszik a lábukat otthonról, eredményeiket vagy hovatartozásukat a nyilvánosság elé kell tárniuk.
„Berényi Lajosné ötlete volt, hogy az évről-évre megrendezett túrákon azonos mintájú, de különböző színű jelvényeket kapjanak a résztvevők. A túrától függően a jelvény színe jelölhette a részvétel sorszámát, tehát hogy hányadik alkalommal teljesítette a túrázó a kitűzött feladatot.”
Ekképpen csordogáltak az évek, az évtizedek, s elérkezünk a híres-hírhedt 1989. évhez; és ki gondolta volna, hogy a történelmi korszakokon oly ügyesen átevickélő kisvállalkozás a soha nem látott virágzás helyett hanyatlásba süllyed.
„A politikai pártok csináltatnak sok jelvényt, főként népszerűsítés céljából. Ezek vagy a hagyományos minták, vagy új tervezésűek. (…) A jelvények rögzítéseként egyre általánosabbá válik az eddig használatos biztosítótű vagy egyenes tű helyett a kapocs. Vállalatok emblémái gyakran készülnek dolgozóik részére vagy ügyfeleiknek ajándékképpen. Ma már nem szokás a túldíszített jelvények készíttetése, inkább a nemesen egyszerű, de kifejező mintákat kedvelik a megrendelők.”
Az apa halála után a feleség (édesanya) vette át az irányítást, majd az ő távozása után megint csak új korszak kezdődött. Zsuzsanna irányította az üzemet, de abban a világban, ahol a tradíciók háttérbe szorulnak, nehezebbé vált a boldogulás. Hátul a műhelyben pihentek a szerszámok, a kiöntésre váró rajzok sem torlódtak úgy a tervezőasztalon, mint annak előtte. A járókelők olykor lassítottak a kirakat előtt, de betérni, pláne vásárolni még ennél is kevesebbeknek támadt hajlandósága; ám a jelvényüzem kitartott. 2009-ben viszont megint történt valami
„Egy matematikus rendezvényről jöttem haza, ahol én is beszéltem… Nagyon jó hangulatban… Gondolom, keveset ehettem… Hazamentem, bezártam az ajtót, többre nem emlékszem… A szomszédok hiányoltak, hogy nem jöttem ki a lakásból, és az üzletbe sem mentem be… A kórház, ill. az önkormányzat sztrók utáni afásiásnak minősített, és gyámság alá akartak helyeztetni… Nem hagytam… Évekig pereskedtünk…”
S ahogyan már oly sokszor, a vállalkozás megint talpra állt. A műhelyben gyártásra készen várakozott a zománckészítő, a présgép és a sajtoló. A fiókos szekrényen, aprócska táblán, zománcba öntött, gondos feliratok: korcsolya (807); football (1002); dalos (207); levente (253); és megannyi tematikus kitűző, csak oda kellett nyúlni értük, ha nyájas vásárló érkezett.
Az utóbbi években, Zsuzsanna az üzlethelyiség eladása ellen vívta utolsó csatáját, s arról álmodott, hogy az utó-privatizációs hullám majd csak elül a feje fölött, és az üzemből múzeum lehet. A terv megvalósulását pár héttel ezelőtt, hirtelen döntéssel mégis inkább az utódokra bízta, mindazokra, akik megértéssel és lelkesedéssel buzdították egész életében: sikerülni fog ez is, Zsuzsa néni, majd meglátja! Immár rajtuk a sor.
Elhunyt Berényi Zsuzsanna Ágnes, a szabadkőművesség kutatója
2019. június 18-án, életének 84. évében elhunyt Berényi Zsuzsanna Ágnes, a szabadkőművesség kutatója.
Számos könyvet, számtalan cikket írt a szabadkőművesség történetéről, amelyek mindegyike levéltári dokumentumokon alapult. Egészen halála napjáig aktív volt, a kiadókkal levelezett, cikkein dolgozott, amelyek majd posztumusz fognak megjelenni. Családi vállalkozásuk, az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár örököseként szülei halála után a jelvénykészítés átvételével a gyakorlatban ismerte meg a jelvények fajtáit, amelyekről sok elméleti cikket is írt. Sokáig szinte egymaga publikált két kutatási területének ötvözésével a szabadkőműves jelvényekről és érmekről. Eredményeit számos konferencián ismertette idehaza és külföldön egyaránt. Mint lelkes eszparantisát a világ minden táján szívesen látták. Kossuth Lajos csodálójaként írta meg Kossuth életével és szabadkőművességével kapcsolatos könyvét és cikkeit.
Könyvei:
Szabadkőműves páholyneveink 1991-ig, ELTE, 1992.
A nagymester, Rcopy 1997.
Szabadkőműves páholyneveink az ezredfordulóig, 2. bővített kiadás, Új Érték Szövetkezet, 2000.
Iratok a magyarországi szabadkőművesség történetéhez 1918-1950, Magyar Országos Levéltár, 2001.
A szabadkőművesség kézikönyve, Heraldika, 2001.
Látogatás "Kossuth"-ban, Heraldika, 2002.
Kossuth Lajos és a szabadkőművesek, Argumentum, 2002.
Szeged szürke eminenciása, Heraldika, 2003.
Budapest és a szabadkőművesség, Argumentum, 2005.
Szabadkőműves páholyok Budapesten, Heraldika, 2006.
Történelem jelvényekben elbeszélve - Az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár, Gondolat, 2015.
Berényi Zsuzsanna Ágnes búcsúztatása 2019. július 8-án 15h-kor lesz a Deák téri evangélikus templom urnatermében.
Zsuzsa több mint 10 évvel ezelőtt kapott stroke-t és ő is afáziás lett. Eléggé egyedül volt. Az önkormányzat gondnokság alá tette, de akkor sem adta fel. Újra megtanult írni, olvasni és beszélni. Újra használta az internetet, újra előadásokat tartott. Addig ment a pere, míg visszavonták a gondnokságát. Sokszor találkoztunk, beszélgettünk. Szép élete volt, Dallos Zsuzsa
