A tapasztalataim...

Sokat gondolkodom azon, hogy hogyan lehetne még jobban segíteni az afáziás betegek gyógyulásában.
Nekem sok tapasztalatom van – sajnos vagy szerencsére – hiszen ennek minden lépését átéltem és átélem ma is.

Ehhez néhány gondoltam:

1. Az afáziás betegnek a beszéde sérül – a tudása a legtöbb esetben ott van. Ezt úgy gondolom, hogy mindenkinek a korábbi (utolsó) tudását érdemes előhozni. Persze a csoportos órákban lévő személyek végzettsége, tudása, nyelvtudása eltérő, ezért nehéz lehet a logopédusnak a megfelelő feladatokat kitalálni.

2. Gyakran fordul elő, hogy az afáziás beteg gyerek feladatokat, általános iskolai feladatokat kap. Mert egy afáziás betegnek, mindent újra kell tanulnia. Ez igaz, csak nem mindegy, hogy hogyan. Az én szememben az óvodás, kisiskolás feladat bonyolult, gyakran érthetetlen. Mert ezt már 30-40-50 éve mindannyian megtanultuk, beépült az agyunkba. Ezt most újra előhozni és gyakorolni, az szerintem inkább visszalépés.

3. Sokszor elmondtam, leírtam, mondok egy példát: Pornóapáti (régen sokszor jártam ott, tudom, hogy hol van, de nem tudtam kimondani). Két lehetőség volt: az egyik, hogy a segítő leírja és kimondja a szót (csak a szót) addig, míg a beteg szája rá nem áll. A másik lehetőség: hosszasan elmagyarázni, hogy Pornóapáti melyik megyében van, milyen környék, milyen a közlekedés stb. Ha különböző betegről van szó, akkor talán jó, ha mind a két megoldást használják, hiszen kinek így, kinek úgy a jó megoldás. Nekem azóta is úgy működik: három napig ismételgetem a szót, aztán egyszerre beáll.

4. Az iskolai feladatok tanulásának az is a hátránya, hogy ha innen kezdjük a gyógyulást, akkor ez nagyon hosszú menet lesz. Mi az akadálya annak, hogy fordítva legyen? Már ezt is sokszor leírtam, a külföldi nyelviskolában sem a szavakat tanulják, hanem az életet. Ismerjék meg újra a lakást, a fűszereket, a családtagokat, a telefont, a mosógépet, az eszközöket, azokat, amiket korábban is használtak és tudnak.

5. Még csak egy hete kezdtük meg az online oktatást az afáziás betegeknek és máris óriási eredményt hozott. Ha most visszagondolok a kezdetemre, igen, egy hónappal a betegségem után azt a feladatot kaptam, hogy írjam le 5 oldalon keresztül, hogy „alma”. Ezzel hamarosan be is fejeződött ez a kezelésem. Inkább fogtam magam és kimentem az utcára (mennyire félt a férjem, hogy elveszek), olvasgattam az utcai táblákat, a gyümölcsök, a boltok nevét stb. Tudtam, hogy van bankkártyám, de természetesen nem emlékeztem a jelszóra. Kellett a segítő, de gondoltam, kipróbálom: a kezem még ráállt, így ez is sikerült.

6. Visszatérve az új, online oktatásra, ez Egyesületünknél egy-egy évben 70-80 beteg jár, ezeknek a 80 százaléka azonnal elkezdte használni az internetet. Igen, lesznek, akik újra és újra elfelejtik, elrontják a hozzáférést, de nem baj, majd segítünk. Ez fog működni! Sok új családtag kér tőlem tanácsot, most utoljára azt mondanom, hogy az internet a legjobb barátunk.

7. Tényleg az internet a legjobb barátunk. Nem kell már a füzet, a könyv, (hiszem a betegségünk előtt sem használtátok ezt) hiszen itt van tasztatúra (billentyűzet), a monitor, a kamera, a fülhallgató és még ki tudja, mi minden. Jó világ jön, hurrááááá! És rengeteg ingyenes program van, pláne most!

8. Persze, mind ez csak egy, a lehetőségek körül. Vannak, akiknek az ABC adja a biztonságot, akkor használja azt, de használja is.

9. És természetes kell a szakember, a logopédus, a zenetanár, a neuropszichológus – így áll össze a kép – családtagok, barátok és a szakemberek, mindenki a saját területén, így lesz intenzív a gyógyulás.

10. Ezt gondolom én, aki minden nap nyolc órakor már ül a gépnél, és ír….Zsuzsa