Velkei Tamás: „Az afázia nem betegség, hanem egy állapot”

„Az afázia nem betegség, hanem egy állapot”
Évente legalább tízezer új beteget regisztrálnak hazánkban. A stroke után az emberek sokszor mindenüket elveszítik: beszéd-, írás- és olvasáskészségüket, munkát, egzisztenciát, barátokat, olykor még a családtagjaik is lemondanak róluk

Velkei Tamás – 2018.09.28. 01:00

Dallos Zsuzsanna 2004. február 27-én délben kiment a munkahelyi mosdóba, mert egy ideje minden összefolyt a szeme előtt. Nem találta a baja okát, de miután hazaért, úgy tűnt, rendbe jött.
Az éneklés hatékonyan segíti a beszédkészség javulását (Fotó: Hegedüs Róbert)
Másnap, ahogy a levesét kanalazta, egyszer csak az asztalra borult. Férje hívta a mentőket, ám először egy orvos érkezett az ambulancia helyett, nagy sokára jött a mentőautó, amelyben viszont csupán ülve tudták szállítani. Mire kórházba került, már csak azt tudták megállapítani, hogy stroke-ot, azaz agyi infarktust kapott. Ha három órán belül kórházba került volna, visszafordíthatták volna az agyi károsodását.
A stroke-nak két típusa ismert: agyi infarktus esetében egy vérrög zárja el a vér útját az érben, míg agyvérzéskor szétdurran egy ér az agyban, és vérrel önt el egy területet. Napjainkban egyre több figyelmet kapnak a stroke utáni beszédzavarban szenvedők, az afáziások, miután néhány ismert embert is elért a súlyos betegség. De mi is pontosan az afázia? A kifejezés összefoglaló elnevezés, azokat a beszédzavarokat értjük alatta, amelyeket leggyakrabban stroke vagy koponyasérüléssel járó baleset, esetleg más betegség okoz. Tünetei sokfélék lehetnek, akad olyan beteg, aki nem tudja megfogalmazni a gondolatait, panaszait, kívánságait, más rosszul érti, amit mondanak neki. Az afázia típusától függően különböző mértékben sérülhet a beszédmegértés, a spontán beszéd, az olvasás- és íráskészség. Előfordulhat az emlékezet zavara, furcsa, értelmetlen szavak megjelenése a beszédben, és gyakori, hogy a beteg nem tudja megismételni a szavakat. Sok afáziás éppen ezek miatt nem szeret nyilvános helyre vagy bevásárolni menni, szégyelli állapotát, mert olykor még az is megtörténik, hogy bolondnak nézik.
Dallos Zsuzsanna, az Afázia Egyesület alapítójának felépülése hosszú ideig tartott, végül elhatározta: létrehoz egy civil szervezetet, amely a hozzá hasonló sorsú ezreken igyekszik segíteni. A szervezethez az elmúlt több mint egy évtizedben majdnem félezer beszédzavarral küszködő kopogtatott be, jelenleg is nagyjából százan vesznek részt rendszeresen különböző foglalkozásaikon.
Évente legalább tízezer új afáziás beteget regisztrálnak az országban, közli Dallos Zsuzsanna a rémisztő adatot. Úgy véli, régen is sokan kaptak szélütést, a legtöbben azonban nem élték túl, míg manapság az orvostudomány fejlődésével javul az arány. Az afáziásokat csak addig lehet betegnek nevezni, amíg kórházban tartózkodnak, ha kikerülnek az egészségügyi intézményből, hivatalosan nem számítanak többé betegnek. Bajukat tetézi, hogy általában logopédus is csak addig segíti őket, amíg a kórházban fekszenek. A háziorvos ugyan felírhat számukra gyógytornát, gyógymasszázst, de logopédus segítségét csak akkor, ha a szakember rendelkezik szerződéssel.
Kevés a logopédus
A társadalombiztosító csak az otthon ápolás keretében foglalkoztatott logopédus óráit tudja ingyen biztosítani – magyarázza lapunk érdeklődésére Szatmáriné Mályi Nóra, a Magyar Logopédusok Szakmai Szövetségének alelnöke. Kiegészíti azzal, hogy a jelenlegi keret e célra kissé szűkös, ráadásul a mozgásában is gátolt személynek választania kell, melyik szolgáltatást kéri. A logopédusok speciális tudása az élet számos területén alkalmazható, s nem biztos, hogy az egészségügy a legvonzóbb a szakemberek számára. Ráadásul abszolút számban is kevesen vannak. Így ha rendelkezik is tartalékkal az afáziás, akkor sem biztos, hogy talál magának logopédust. Pedig a beszéd újraszervezése egyébként is hosszú, kínlódásokkal teli folyamat.
Az állam az utóbbi években szinte megduplázta az Afázia Egyesület támogatását, ami így kilencmillió forintot tesz ki évente. Az összeget a szervezet terápiás érdekvédelmi tevékenységre fordíthatja, például zeneterápiára vagy logopédiára. Bevételeik emellett pályázatokból és a személyi jövedelemadó egyszázalékos felajánlásából származnak. Pályázatokon számos alkalommal nyertek, ám amióta költségvetési támogatásban részesülnek, kevesebb pályázaton vehetnek részt.
Pataky Ilona neuropszichológus tizenkét éve találkozott Dallos Zsuzsannával, aki akkor jelent meg nála az Agyérbetegségek Országos Központjában a segítségét kérve. Zsuzsanna akkoriban egyáltalán nem tudta kifejezni magát, környezete igyekezett megkönnyíteni a helyzetét, kitalálni, mit is szeretne mondani. Pataky Ilona viszont olyan feladatok elé állította, amelyeket, ha kínlódva is, de önállóan kellett megoldania, a neuro-pszichológus kivárta, amíg sikerrel megküzd a nehézségekkel. Ezek az esetről esetre elért sikerek teszik elfogadhatóvá a küzdelmet, megtalálni a környezettel a kölcsönös megértéshez vezető utat, tudjuk meg a neuropszichológustól.
Az afázia nem betegség, hanem állapot – szögezi le Pataky Ilona, aki évek óta rendszeresen tart foglalkozásokat az afáziásoknak és hozzátartozóiknak az egyesületben. A csoportjában részt vevők megtanulják kifejezni magukat, másoktól lesnek el alkalmazható ötleteket. Elkezdik nem szégyellni magukat, ha nem megy úgy a beszéd, ahogy szeretnék.
Kezdetben sokakban érlelődik meg az is, hogy „így” nem akarják tovább folytatni, véget vetnének életüknek, a stroke után ugyanis sokszor mindenüket elveszítik. Beszéd-, írás- és olvasáskészségüket, munkát, egzisztenciát, barátokat, s olykor még a családtagjaik is lemondanak róluk. A csoport tagjai viszont átlendítik őket a holtponton azzal, hogy elmesélik, jártak hasonló cipőben. Ők a „tapasztalati szakértők”, akik erőt adnak a szenvedőknek, fogalmaz Ilona.
Zeneterápia
Ellátogatunk az Afázia Egyesület VII. kerületben található kicsiny központjába, ahol folyton nagy a nyüzsgés, minden héten számos alkalom várja a beszédzavarral küszködőket. Az egyik ilyen a zeneterápia, a résztvevők zöme két-három éve látogatja a foglalkozásokat. Ez a program azért hatásos, mert a beszédért felelős központi idegrendszeri területek az agy bal, míg a zenét felismerő központ a jobb féltekében található. A modern ember életében minden fontosabb funkciót a bal agyfélteke végez, és agyi infarktus vagy agyvérzés gyakorta az agynak ugyancsak ezt az oldalát éri.
A zeneterápiás program elején nagy változás következik be az afáziás emberek állapotában, egy év után a javulási görbe kisebb mértékben emelkedik, beáll egy szint, amin sok munkával lehet folyamatosan javítani – mondja Fekete Zsófia zeneterapeuta. Egymás után érkeznek a Hangadóra keresztelt csoport tagjai, a foglalkozás kezdetén csak dúdolnak a résztvevők.
Fejlesztő foglalkozások
Téged hogy hívnak? – kérdi Eckhardt Fanni önkéntes az egyik megjelentet, majd a nevét eléneklik mindannyian zenekísérettel, „Áááági, Áááági, Ááágiii” – hangzik a rövid dallam. „Újra itt van, újra itt van a nagy csapat” – csendül fel a régi Illés-sláger, az afáziások igyekeznek énekelni és követni a zene ritmusát. Ebben segít nekik az a füzet, amelyet a foglalkozás kezdetén osztottak ki és a dalok szövegét tartalmazza. Van, akinek flottul megy, mások sokat küzdenek, láthatóan keresik a szavakat.
„Tavaszi szél vizet áraszt”, folytatja a foglalkozást az ismert népdallal az egyik résztvevő, Megyeriné Fabi Henrietta, a többiek dúdolva kísérik. „Ég a város, ég a ház is”, szól a foglalkozás vége felé a dal, amelyet már kánonban adnak elő az éneklők, ezt követően eltérő ütemben igyekeznek tapsolni és a lábukkal dobbantani. A terápia végén a résztvevők megtapsolják magukat. Joggal.
Persze nem csak zeneterápia segítségével fejlődhetnek az ide járók. A betegek logopédiai foglalkozásait az egyesület alelnöke, Krasznár Felícia vezető logopédus irányítja. Nagy Katalin Kitti logopédus pedig olyan foglalkozásokat tart, ahol a résztvevők 12-14 fős csoportban tanulnak újra beszélni. A többrésztvevős foglalkozás hatásosabb, vélik az egyesületnél, mert a beszédzavarral küzdők egymást segítik és bátorítják.
Nagy Dorottya logopédus három tablettel a hóna alatt igyekszik egy kisebb helyiségbe, ahol három afáziásnak tart fejlesztő foglalkozást. A szervezet uniós pályázaton nyert forrásból vásárolta az eszközöket, amelyekre olyan programokat telepítettek, amelyek segítik a beszédzavarosok életét. Ezek közé tartozik a magyar fejlesztésű Verbalio, amelyet beszédben gátoltaknak írtak. A program írásos vagy képes formában segíti a szótanulást, a mondatszerkesztést, az egyszerű kommunikációt. A felhasználó például pékárut tud kérni a készülék segítségével egy élelmiszerüzletben. Az órákon emellett személyre szabottan igyekeznek minden olyan alkalmazást megismertetni az afáziásokkal, amely a hétköznapok során a segítségükre lehet.
A hozzátartozók élete is rendkívül nehéz, hiszen sok esetben huszonnégy órás szolgálatról van szó, miközben dolgoznak, gyermeket nevelnek, és sok esetben szinte semmi segítséget nem kapnak. Ugyanakkor fontos, hogy jól tudjanak segíteni, ne oldjanak meg mindent a beteg helyett. Ebben segít nekik Pataky Ilona, na meg abban, hogy ne égjenek ki teljesen. Nem lehet egy életen át maratont futni, véli a szakember, el kell osztani a feladatokat, és kezelni kell a családi feszültségeket. A csoportos foglalkozások nagy támaszt jelentenek a hozzátartozóknak, akik egymástól is elleshetnek praktikákat.

https://www.ridikul.hu/
Egészség
Afázia – Börtönbe zárva, tiszta gondolatokkal

2018. augusztus 25.

Az afázia csak Magyarországon évente több mint 10 ezer embert érint. Az agy beszédközpontját érintő sérülés az elmúlt időszakban szerencsére egyre komolyabb publicitást kap.
Mivel az afáziások többnyire nem képesek felszólalni vagy ismeretterjesztő anyagokat írni, a betegségről keveset tudunk, amíg nem érint hozzánk közel álló személyt. Nemcsak orvosi kontextusban érdemes azonban beszélni róla, de az érintettek lelki folyamatainak megértése is fontos aspektus. Íme néhány dolog, amit nem árt tudni.
Újra kell tanulni az anyanyelvet
Az afázia során az agy beszédközpontja sérül, többnyire stroke vagy agyvérzés következtében. A betegségnek többféle formája létezik, attól függően, hogy melyik agyi terület károsodott a leginkább. Van, amikor a beteg felépülése után újra szépen, érthetően artikulál, csupán keresi a szavakat, máskor viszont – súlyosabb sérülés esetén – a beszédképtelenség tartós.
Fotó: iStock.com/dolgachov
Csupán a szavak vesznek el
Bár a furcsa hangokat kiadó, zavartan tátogó betegről sokan azt hiszik, mentálisan sérült, a valóságban a beteg személyisége és intelligenciája ép marad. Tökéletesen megért mindent maga körül, csupán képtelen megtalálni a szavakat mondandója kifejezéséhez. Ez többek szerint olyan, mint a börtön: tudja az ember, mit akar mondani, de nem jön a nyelve hegyére a szó, és ezért nem érti meg őt környezete.
Minél magasabbról zuhan valaki, annál nehezebb a feldolgozás
A szakemberek szerint minél gazdagabb nyelvi kifejezőerővel rendelkezik az ember, minél színesebb volt a betegség előtt a verbális kommunikációja, annál nehezebb feldolgozni a veszteséget. Érthető, hogy a beteg frusztrált, ideges, esetleg depresszióval küzd, ezért a fizikoterápia mellett képzett pszichológus segítségére is szükség van.
A család azzal teszi a legtöbbet, ha a beteg mellé áll
Egy ilyen helyzetben a legjobb, ha a család biztosítja arról a beteget, hogy mellette áll, és továbbra is felelős, tudatos, értelmes embernek tartja. A szakemberek szerint a hozzátartozók és a barátok türelme mellett az is sokat segít, ha közös éneklésre és közösségi részvételre kerül sor, ahol a beteg fesztelenül töltődhet fel lelkileg.
Megjegyzés:
Az én saját tapasztalaton szerint ez éppen fordítva igaz - bár nem tudjuk, hogy ez a szakemberek szerint igaz-e? Szóval én úgy gondolom, hogy az agyban minél több terület van igénybe véve, annál nagyobb az esélye annak, hogy a sérült rész talál egy másik útvonalat ahhoz, hogy újra összekapcsolódhassanak. Én pontosan átéltem és tudom. Persze mindig kell az akarat is. Nem akarok túl nagy bölcsességeket mondani, de egész életemben tanultam, ahogy változott a világ, úgy változtam én is. Hát tanulok most is, naponta. (Dallos)

A némaság foglyai

2018. augusztus 23., csütörtök, 12:00

A némaság foglyai

Szerző: Palágyi Edit

NEM TUDUNK SZÓLNI – fogalmazta meg Kulka János színművész, miért nehéz az afáziás betegek érdekképviselete. A sztrók után az esetek mintegy harmadában beszédfogyatékosság marad vissza, ami rehabilitációra szorul. Hogy ez hozzáférhető legyen, azért sokat tesz az Újrabeszélők Egyesülete.

 

Bármikor bárkivel megtörténhet – tartják az afáziáról, amely agyi károsodásból, sérülésből származó beszédzavart jelent, és már a fiataloknál kialakulhat. A betegek egy része sztrók után „felejt el” beszélni, írni, olvasni, de akad, aki baleset következtében veszíti el képességeit. A rehabilitáció hosszú évekig tarthat, s különösen a vidékiek férnek hozzá nehezen, az ő helyzetük sokszor drámai.

Ez egy börtön. Szégyellem magam, gőgös voltam. Idegennek érzem magam – televíziós interjúiban ilyen tőmondatokkal írja le az állapotát Kulka János Kossuth-díjas színész. Két éve kapott sztrókot, utána elvesztette a beszédkészségét, emiatt rehabilitációra szorul. Bejelentette, hogy színházban nem lép fel, legfeljebb filmszerepeket vállal. Betegségéről, a sokak számára ismeretlen afáziáról pedig azért beszél, mert ezt egyfajta missziónak érzi.

– Évek óta küzdünk, és már az is eredmény, hogy elértük: az afázia a beszédfogyatékossághoz hasonlóan bekerült a fogyatékosságok körébe. A rehabilitációja azonban továbbra sem megoldott. A betegeknek rengeteg pénzébe kerülne az évekig tartó logopédiai foglalkozás, ezért próbálunk ezen segíteni. A gyógytornát fizeti az állam, de a logopédiai órákat nem, illetve nagy adminisztratív terhet jelent a szakembereknek, hogy némi támogatáshoz jussanak – nyilatkozta lapunknak Dallos Zsuzsanna, az Afázia – Az Újrabeszélők Egyesülete titkára. Maga is érintett, 15 éve szenvedett el sztrókot, és utána évekbe telt, míg újra elsajátította mindazt, amit előzőleg sikeresen használt: beszédet, írást, olvasást. Korábbi munkáját, a szakfordítást nem végezhette tovább, azóta az energiáit sorstársai segítésére fordítja.
Bár az afáziások nehézkesen fejezik ki magukat, nem tartoznak az értelmi fogyatékkal élők közé. A gondolataik épek, de nagy problémát jelent számukra a kommunikáció, ezért még inkább szenvednek az állapotuktól.
– Tudomásul kell venni, hogy új élet kezdődik számunkra, és rengeteg tanulás vár ránk – mondja Dallos Zsuzsanna, akit 50 évesen ért a sztrók. Megtapasztalta, hogy az ilyen betegség megrostálja a baráti kört, és a hozzátartozókat is nagy próbatétel elé állítja. Mégis úgy gondolja: fontos, hogy a hozzátartozók sokat beszélgessenek a beteggel, ne hagyják őt magára. A kényszerű némaság pedig alkalmat ad az afáziával élő embernek átgondolni, hogyan tovább.
Kóruséneklés, családterápia a hozzátartozóknak, beszélgető csoport – ilyen programokat is nyújt a 12 esztendeje működő Afázia Egyesület, melyben neuropszichológus, zeneterapeuta és több logopédus vezetésével folyik a rehabilitáció. A civil szervezet a heti 4 óra logopédiai foglalkozásért havonta jelképes összeget kér a résztvevőktől az első két évben. Elnyertek egy pályázatot, ezért ősztől az online kommunikációra is oktatják a hozzájuk fordulókat: a program résztvevői tabletet kapnak, s azzal otthon is gyakorolhatnak. Az afáziások számára terápiás hatású a zene, ezért megszervezték a Hangadó Énekegyüttest. Az egyesületet eddig mintegy négyszáz beteg kereste fel, de csak a budapestieket és a főváros környékén élőket tudják fogadni.
Az afáziával élő vidékieknek azonban kevés az esélyük rá, hogy logopédust találjanak, és a foglalkozások költségét saját zsebből kifizessék. A rehabilitáció hosszúra nyúlik, nagy anyagi és lelki terhet jelent a családtagoknak is. Rengeteg a sztrókon átesett páciens, s nehezen emelnek szót magukért, miközben „szavak nélküli börtönben” érzik magukat.

 

Címkék: Stroke - agyiér-katasztrófa

Százezrek szenvednek tőle, mégsem tudunk semmit az afáziáról

11.08. 127 TUDOMÁNY

Balázs Zsuzsanna

A sztrókot, vagyis az agyi érkatasztrófát, közkeletű nevén a gutaütést nem elég túlélni, a neheze többnyire csak azután következik. A rehabilitáció embert próbáló, az esetek többségében hónapokig, évekig tart, és drága is. A költségeknek pedig a társadalombiztosító sokszor csak egy részét fizeti. A támogatáshoz könnyebben hozzájutnak, akik a mozgásképességük visszaállítására igénylik. Nehezebb a dolguk azoknak, akik hellyel-közzel önellátóak, csak épp olvasni, írni vagy beszélni nem tudnak.

A túlélők embert próbáló rehabilitációját többnyire a harmadik vagy a negyedik héten kezdik, bár előfordul, hogy már 7-10 nappal az agyi érkatasztrófa után bele lehet vágni. A betegek túlnyomó többségének mindent újra kell tanulni, a fordulástól a felülésen és a járáson át az önálló öltözködésig. A legsúlyosabb esetekben az étkezés vagy a vécéhasználat is újratanulást igényel. A gyógyulás esélyei azoknál jobbak, akik a sztrókot követő héten fel tudnak kelni az ágyból. Még jobb, ha akár segítséggel, akár önállóan meg is tudnak tenni néhány lépést. Sokan azonban nem ennyire szerencsések.

A sztrók egyik leggyakoribb tünete és következménye a féloldali bénulás, aminek következtében évekig tartó rehabilitáció után is visszamaradhat a mozgás részleges zavara, érzés- és érzékelészavarok. A túlélők másik jellegzetes és ugyancsak tartós tünete a beszédértés vagy a beszédkifejezés valamilyen mértékű zavara, az afázia. Az agyi sérülés hónapokig, évekig fennmaradó következményei nemcsak a betegek, a hozzátartozók mindennapjait is meghatározzák. 

A sztrók-túlélők harmada évekig küzd afáziás tünetekkel 

Az Egyesült Államokban nagyjából 750 ezer, az Európai Unióban 1,1 millió az új sztrókesetek száma évente. Magyarországon ez a szám 35-40 ezer körül mozog. Miután nagyjából minden harmadik agyi infarktuson átesett beteg küzd később valamilyen mértékű afáziával, és a hazai afáziások száma a hozzáértők szerint évente körülbelül 10 ezerrel nő. Az érintettek kétharmada évekig tartó logopédiai kezelésre szorulna. 

Különösen ennek fényében meglepő, hogy a laikusok mennyire keveset tudnak az afáziáról. Egy argentin, görög, horvát, kanadai, norvég és szlovén résztvevőkkel nemrégiben végzett nemzetközi felmérés szerint az emberek alig több mint harmada tud bármit is felidézni a kifejezés hallatán. Utóbbiak legtöbbje is nagyon felszínes, sokszor téves információkkal rendelkezik. A legtöbb valós ismerete a norvégoknak van, és általában a skandináv országban a megkérdezettek hatoda tud érdemi információval szolgálni a betegségről. Az argentineknek viszont alig egy százaléka tud bármit is az afáziáról.

Magyarországon ugyan ez ügyben senki nem vizsgálta a lakosság általános tájékozottságát, de sokkal nemigen jobb a helyzet. Az állóvizet nemrégiben némiképp felkavarta, hogy Kulka János színművész két év után több tévécsatornának és rádióadónak is interjúkat adott és nyíltan beszélt 2016 nyarán elszenvedett sztrókjáról, valamint a visszamaradt tüneteiről és rehabilitációjáról. A színész a legújabb hírek szerint jövő januártól a színpadra is visszatér.

Más kérdés, hogy a nagyközönségnek szóló interjúk többnyire a legalapvetőbb tudnivalókról sem oszlatják jelentősen a ködöt. Már az is problémát jelent, hogy az afáziára, vagyis a nyelvi zavarra beszédzavarként utalnak, holott nem az – mondja az afázia modern terápiás lehetőségeit az elmúlt években a Potsdami Egyetemen kutató Zakariás Lilla logopédus. Ez kukacoskodásnak tűnhet ugyan, de a tisztánlátás a szakember szerint azért is fontos lenne, mert a nyelvi zavarnak és a szaknyelven dizartriaként ismert beszédzavarnak nemcsak az anatómiai hátterük, hanem a tüneteik is különböznek, így a szakszerű terápiájuk is eltér egymástól. 

Nemcsak a pontos tünetek, az okok is különböznek

Az afáziát az agykéreg egyes részeinek, például a halántéklebenyi, úgynevezett Wernicke- vagy a homloklebenyi Broca-régió, a közvetlenül az agykéreg alatti fehérállomány vagy az abban található szürke magvak sérülése okozza. A dizartria ezzel szemben rendszerint az agytörzsi, a középagyi területen, esetleg az agykéreg motoros központjaiban vagy a kisagyat az agykéreggel összekötő idegpályákban bekövetkező elhalás következménye. 

Utóbbi esetben a beszédszerveket mozgató izmok beidegzése sérül, a tüneteket a beszédképző izmok kontrolljának zavara okozza. Az érintettek a körülöttük lévők beszélgetését jól értik, és nemcsak írni-olvasni képesek, hanem azt is tudják, hogy mit szeretnének mondani. Csak éppen a beszédszerveiket mozgató izmaik, például az arcizmaik, nyelvizmaik, illetve a hangszalagjaik feletti uralmuk elvesztése miatt mégsem tudják megfelelően artikulálni a mondanivalójukat.

Az afáziások ezzel szemben keresik a kifejezéseket, amelyek a „nyelvükön vannak”, de nem képesek azokat előhívni. Szavakat tévesztenek, nem létező kifejezéseket használnak; nyelvtani szerkezeteik töredezettek, a végletekig egyszerűsödhetnek. Beszédkifejezési nehézségeik azonban – a dizartriában szenvedőkkel ellentétben – nem artikulációs, magyarul nem mozgásos zavarokból fakadnak.

Minek nevezzelek?

A tisztánlátást tovább nehezíti, hogy a szakirodalomból az eltérő osztályozási rendszerek szakkifejezései teljes összevisszaságban szivárogtak át a tudománynépszerűsítő cikkekbe. Az afáziáról szóló első tudományos értekezésekben, a 20. század hajnalán még a sérülés helye szerint próbálták csoportosítani a pácienseket, ezért beszéltek elülső vagy Broca-afáziáról, valamint hátulsó vagy Wernicke-afáziáról. Előbbi alatt többnyire a beszédkifejezés, míg utóbbi alatt a beszédértés zavarát értették. A diagnózis felállításához a páciensek szövegképzését s szövegértését is igyekeztek felmérni. Henry Head brit neurológus mára már klasszikusnak számító, az afáziáról szóló értekezés részeként publikált gyakorlataiban például egyebek mellett elefántot rajzoltattak velük.

Elefántrajz az afázia beszédértést kevésbé akadályozó esetébenFotó: Wellcome Library, London

Az új diagnosztikai rendszer alapjait az 1970-es években dolgozták ki. Ez már nem hagyja figyelmen kívül a nyelvi funkciók, a nyelvhasználat és a beszédértés összetettségét. Azoknál állapítanak meg fluens afáziát, akik folyékonyan beszélnek ugyan, de a mondataikat nem létező szavakkal tűzdelik tele, vagy nem a mondanivalójuknak megfelelő szavakat használják. Nonfluens afáziában érintettek azok, akik legfeljebb rövid, töredezett tőmondatokban beszélnek, hezitálva, látható nehézségekkel küzdve keresgélik a szavakat, többnyire nem jelölik, és sokszor nem is értik a nyelvtani viszonyokat. A globális afáziában érintetteknek a beszédprodukciója, a beszédértése és az utánmondási képességei egyaránt sérülnek.

A helyes diagnózis azért nem mellékes, mondja Zakariás Lilla, mert az afázia és a dizartria különböző terápiás módszereket igényel. Miközben a dizartria az artikulációs izmok gyógytornájával, hangsúlyintonációs, beszédritmus- és légzőgyakorlatokkal gyógyítható, az afáziás betegeknél speciális nyelvi terápiákkal, például hívó ingerek segítségével lehet enyhíteni a szóelőhívási nehézségeket. Hívó inger lehet a keresett szó kezdő szótagjának megsúgása vagy írott képének megmutatása. A kifejezések előhívását rajzok, gesztikuláció is segíthetik.

A gyakorlatban, persze, előfordulhat, hogy az afáziás tüneteket mutatók állapotában átmenetileg javulást hozhat a mondókázás, a gyerekdalok éneklése, valamint a légzőgyakorlatok. Ennek oka nemcsak a placebóhatásban, hanem például abban keresendő, hogy a sztrók rendszerint nem korlátozódik egyetlen agyi területre. A túlélők tüneteinek a hátterében, különösen a felépülés első heteiben, több különböző terület sérülése állhat. A mozgatóizom-gyakorlatok éppen ezért a beszédzavar tüneteit enyhítik, miközben a járulékos afáziás tüneteken nem javítanak jelentősen.

A különóra itt is drága

Ehhez speciális logopédiai kezelésekre van szükség. Az üléseket elvileg finanszírozza a társadalombiztosítás, igaz, fel kell őket íratni a háziorvossal, és találni kell egy olyan logopédust, aki szerződésben áll a társadalombiztosítóval. Ez pedig nem is olyan könnyű, mert a logopédusok, a nemcsak hosszadalmas, de meglehetősen vesződséges munkáért járó minimális juttatás miatt nemigen kötnek szerződést – magyarázza az ellátás anomáliáit Dallos Zsuzsanna, az Afázia Egyesület titkára, aki maga is sztrók-túlélő. Szerencsés esetben az érintetteket közvetlenül az agyi érkatasztrófa után ellátó kórházban akad egy olyan szakember, aki elvégzi a megfelelő diagnózis felállításához szükséges teszteket és megkezdi a rehabilitációt. A Western-afáziateszt (WAB) például a teljes nyelvi profilt feltárja, az afázia súlyosságát több ülésben méri fel. Az egyszerűbb, eldöntendő kérdések után a betegeknek bonyolultabb nyelvtani szerkezetekre, többszörösen összetett mondatokra kell helyesen reagálniuk, például ahhoz hasonlóra, hogy tegyék a fésűt a toll másik oldalára, majd fordítsák meg a könyvet.

Az ambuláns kezelés időszakában a társadalombiztosítás már csak 12 órát áll évente. Ez a gyakorlatban szinte semmire nem elég, akik magánúton próbálnak gyógyulni, jellemzően 4-5 órát vesznek hetente. A teljes felépülés még így is meglehetősen kérdéses, abban legfeljebb csak az érintettek fele – kevésbé optimista becslések szerint mindössze a 10-20 százaléka – reménykedhet. Helytelen diagnózis és terápia esetén még tovább csökkennek az esélyek. Dallos Zsuzsanna szerint ráadásul a fejlesztésnek élethosszig kellene tartania, mert – mint azt saját tapasztalataira alapozva elmondta – a sztrók előtti szintre nem is nagyon lehet visszajutni.