Először is, tisztelettel köszönöm meg Dr. Takács Mária neuropszichológusnak ama hozzáállását, hogy sohasem próbálta elfojtani önkénnyel a gondolkodást és a személyes nyitott látásmódot.
Az aorta aneurysma, vagyis a főverőerem felszálló tágulatának kialakulása miatt járultam hozzá a javasolt műtét engedélyezéséhez (2009. 11. 23.).
A művi beavatkozás után majd’ három- és fél hónappal váratlanul, – talán spontán – létrejött egy stroke. A szervezetem rejtelmei miatt a kialakuló „vérrögúsztatásom” útján egy lehetőséget kereső „trombózist” fejtett ki. 2010. március 5-én korahajnalban kaptam meg a stroke-t, amely afáziába torkollott és ennek következtében adódott az életmódom gyökeres megváltozása.
A témám megosztásának oka az, hogy a szerencsétlen szerencsések lehetőségét igyekszem láttatni, mivel magam is átélhettem egy mélyenszántó szélütést, ami mindenesetre meglepő és meghökkentő volt. Úgy tűnik, hogy az eset mindenképp’ ritka, ám ennek ellenére semmi különlegessége nincs. Az emberek szemében amúgy is általános a természetes viszony, ami az ilyen esetekben egyre megszokottabbá válik. A kórságot emócióval hajszolni, hasztalan és szükségtelen.
A saját magatartásom mellett a végigtapasztalt történeteket lépésről lépésre élhettem át, miközben változtam, „módosultam” és alakultam. Valahogyan szükségessé vált a tudatos megtapasztalás. Éber igyekeztem lenni, miközben felderengett, hogy miképpen ismerhetem meg a jelenlévő öntudatosságom.
Így folytatódtak a kérdéseim és a talányokkal törődő elmélyült indíttatásaim.
A személyes belső ösztönzéseim néha villámsebességgel nyíltak meg és kezdődtek el az olyasféle élmények, amelyek kimondhatatlanok, leírhatatlanok, bámulatosak, a kivételessé váló fordulatok dísztelen tudatváltozásai.
Egyéni kényszerhelyzetem az, hogy miképp’ is eshetett az a pillanat, amikor okkal zuhanván „beestem” önmagamba. Talán ki sem lehet fejezni azt, hogy hol van az odabenn, egyszerre az itt kinn és az ott lent kérdése. Hol be-, hol kinyílnak magamban, olyan jelzések, amelyek több irányba nyitogatják a tudat módokat.
Ott belül, ahol az ember csak ül csendben és a mélyek-mélyében felvetődik, hogy jómagam mint szélütött személy, miképpen, mi módon indíthatom a helyrealakulást.
Ilyen módon kezdődött egy fordulósáv, a kemény, önmagammal való szembenézés. Ezután jöttek, a következő, akadozó, olvadozó lépteim; ráadásul az alkalmasság és a viszonyok kérdése, tetejébe a viselkedés, hozzá az elviselés körülményei. Miközben önmagamtól sodródtam bele az átrendező ösvényeimbe, elindult egy eltérően megnyíló figyelem, a tanulás, valamint a mássá váló látásmód. Ettől a pillanattól többé már nem foglalkoztam azzal, hogy hányadán is állok az érzésekkel és ezekkel összefüggő hiányosságaimmal. A lényeg lényege az lett, hogy tudatosan mely felületeken ragadom meg a nyitottságot és a megoldást.
Tehát lényeges az lett, hogy ne az elmúlt, a letűnni váló személyemet kezdjem visszaperelni az életemtől és ne a tudományosan ajánlott „ortodox” logopédiát akarjam vissza- és újratanulni. Az életszerű, alternatív, belülről induló lehetőségekre kívánatos ráébredni, többek között, hogy hányadán is vagyok a nyitottsággal.
Az enyészetté és helytelenné váló, sántítóan működő elveimet ajánlatos elengednem. Becsülnöm kell azt is, hogy miképpen kezdhetem el a hiánytalan metafizikai életem eleven és vállalható ideáit. Nem sietvén virradtam, hogy a bennünk lappangó különös életet, s az amúgy is éltető tulajdonságainkat és a felismerhető járatosság titkos világát miképp, hogyan teremtem. Életem „káprázatos” életszerű jelévé vált, amely a tudatomat, a látásmódomat először a nyelven keresztül feszítette szét, ami létrehozott, egy sajátos, elölről kezdhető „tabula rasa”-t.
Úgy tűnt, hogy átmenetileg semmivé váltam és ezt még ekkor sem bántam. Egy igen mélyről induló, lassan növekedő és elölről kezdődő folyamat keletkezett azáltal, hogy az epedő forrás egy másik, szokatlan fakadásába léptem. Igyekeztem figyelni, hogy mi ez, miközben úgy tűnt mintha „kirabolták” volna a nyelvem. Hamar észrevettem, hogy mennyire nem tudok beszélni, de ettől a létem nem tört össze. Egyszerűen ki kellett mondanom azt, hogy valaminő rejtélyes elv – szerinti rend – útján szükségesé vált a tudat belső születésén való túljutás.
Ez okból a szomorújátéknak örömmel adtam át a létezés egyes részeit, mert e sajátos történést nem tekintettem szerencsétlenségnek. Bármennyire is furcsa az egyéni nyelvhasználatom, a beszédem, a látásmódom és az értés egy részét elragadták az enyészetnek. Ekkor sokan sajnálni kezdtek. Kifejeztem, hogy igazán nem is vagyok beteg és ezt nem akarták elhinni. A tudat, ha egész és kerek, akkor sem leszünk nyavalyásak, még ha átmenetileg sem érvényesül az ékes beszéd. Sajnos, amikor egyes személyek a betegséggel együtt kívánták megragadni a szerencsétlenséget, nehezítették a sorsukat, nem beszélve a lelki kérdésekről.
Az elveket és a nyelvet a közmegegyezés alapján használják. A stroke végett a fizikai hangértés sajátosan sérült. Ennek ellenére a legnagyobb öröm számomra az volt, amikor ugyanúgy, mint hajdanában, szinte gyerekként elkezdtem gügyörészni, gügyögni, majd duruzsolni, mintha azok értelmetlen hangok lennének. Ugyanakkor, szeretettel hívom fel a figyelmet, hogy ezt megtenni nem értelmetlen, nem hiábavaló és nem hasztalan dolog. A kisgyermeknél azonos az a magatartás, mikor az egyéni fizikai valóságát, önazonosságát a saját hangján keresztül elkezdi felismerni.
A beköszönt beszédzavar beállta okán a beszédkincs helyreteremtése érdekében az egyetemes tanulás módjainak igénye kínálkozik, főleg a hangok helytálló, üde emlékezés öblein. A rendhagyó beszédnek egy rejtélyes feladata, amikor szenzomotoros rendellenességet, hogyan tudjuk javítani, és az értés titkait, valamint a közléseket a helyreépíteni.
A rám mért gutaütés megrendülése következtében a kilábalásba vetett hitem és az ilyetén kilátásaim sohasem adtam fel, inkább személyes nyelvteremtésbe kezdtem, ugyanúgy, mint ahogy kétévesen fogtam bele és léptem rá e talányos, méltó útra.
A derűs ösvényeken való léptekre késztetett, hogy e feltáratlan, fáradhatatlan vándorlásom következtében az alkotó cselekvés igéjévé válást csiszolom. A beszéd elsajátítása nem a rettenthetetlenség, inkább belső, intim, egyszerű merészségben nyilvánul meg, ezáltal hiteles, boldog „felnőtt-gyermekekké” válhatunk, amely az életerő erejének ígéretében fakad.
Az afáziásoknak ajánlom, hogy ne próbálják érvényesíteni régi önmagukat! Az alkati dilemma közben inkább az érdeklődést a tudakozódással kell felváltani, amúgy az afázia nélkül is könnyen beleszaladhatnak az elképzelések belterjes gondolataiba. Könnyen hajlanak a téves feleslegességekbe, főleg, ha az elképzelések útján gittrágásba futnak. Leljék, találják meg azokat az örömöket, mit hajdanán a kisgyermek! Elsősorban kívánatos azzal foglalkozni, hogyan és miként kezdjük el megismerni önmagunkat! A beszéd feltételeit, alappilléreit a biztonságba helyezését kívánatos merészséggel megalkotni. Ekképp’ szökkenhet szárba a belső, eszmei létfeltételeken alapuló ősi, teremtő rend és annak időszerű, egyetemes elveinek nyelvi rendszere.
Tevékenykedni úgy lehet, ahogyan azt hangról-hangra építjük, betűről betűre, gyökről gyökre, szótőről szótőre. Életörömmel elkezdjük a szálakat „szóváfonni”, majd a szószálakat mondattá szőjük és az lassan szöveggé növekszik. Sorról sorra, hasonlóan, mint a szövet, a kelme, a szőnyeg, amely derűvel, bizakodással nő és csak nő … .
Benedek Attila
2011. május 17., kedd
2011. május 2., hétfő
Egészségügyért Felelős Államtitkárság Egészségügyi Ágazati Humán Erőforrásstratékiai Főosztály
Egészségügyért Felelős Államtitkárság
Egészségügyi Ágazati Humán
Erőforrásstratékiai Főosztály
Tisztelt Hornungné, Rauch Edit asszony!
Már 2007-ben elkészült
egy EU tájékoztató füzet az esélyegyelőségről, ahol a beszédhibások – és az
afáziások – ugyan úgy ott szerepelnek, mint a vakok vagy a siketek. A 2007. évi XCII. törvény a Fogyatékossággal élő személyek
jogairól szóló egyezmény is tartalmazza a kommunikációs (afáziás) betegek
jogait is – elméletben.
A különböző
agysérülést szenvedettek jelentős részénél a sérülés
utóhatásaként kommunikációs (beszéd, írás, olvasás, megértés) problémák
tapasztalhatóak. A közhasznú szervezetként működő Afázia Egyesület
ezeknek a betegek és családjaik érdekei képviseletére és az érintetteknek való
segítségnyújtásra alakult 2007 óta. A betegekkel való foglalkozásunk során
állandóan felmerülő kérdés, hogy miért nem minősülnek súlyosan fogyatékosnak
azok az afáziás betegek, akik állapotuk miatt az életvitelben korlátozottak?
- Miért van különbséget a
tátható és a nem látható betegségek között? Miért jár a támogatás a siketeknek
és a vakoknak és nem jár a beszédhibásoknak?
- Egy afáziás beteg nem tud beszélni,
nyilatkozni, így gondnokság alá kerülhet? A siketek mellé tolmács jár, az
afáziás betegért ki gondoskodik, ha nincs családtagja?
- Egymás után vonják vissza
a súlyos fogyatékossági besorolást, mert kívülről látva egészségesek: csak írni,
olvasni, beszélni nem tudnak, pedig korábban orvosok, jogászok, banki
munkatársak, színészek vagy más alkalmazottak voltak. A legalább 35-40 ezer
beteg problémáját nem lehet egyszerűen szó nélkül hagyni!
Az Afázia Egyesület
rendszeres találkozása az a láncszem, ami reményt ad az afáziásoknak. Minden
héten itt van a 10 éves kis fiú és a 86 éves hölgy is. Itt nem számít a kor,
hiszen mindegyiküknek ugyan azzal a problémája: elveszítette a már korábban
megszerzett tudását.
Hétfőtől péntekig különböző
csoportokban jönnek a betegek és négy logopédus és egy neuropszichológus intenzíven
gyógyítja, segíti a betegeket.
2010. februártól bérelt
helységünkből tovább kell lépnünk: egyrészt olyan sok a beteg, hogy a 40
négyzetméteres helyiségben már nem férünk el, másrészt olcsóbb megoldást kell kerestünk.
Az Erzsébetvárosi Önkormányzat segítségével lesz lényegesen nagyobb és
reményünk szerint olcsóbb, saját helyünk!
Ebben az évben a pályázatok
csak 4 hónapra szólnak, így máris remegünk attól, hogy mi lesz tovább?
Nagyon-nagyon sok a beteg és a gyógyulásnak van esélye, de csak akkor, ha
legalább a helységet és a logopédiai órákat ki tudjuk fizetni.
Nagyon remélem, hogy találnak lehetőség az Afázia Egyesület támogatására,
Üdvözlettel,
Dallos Zsuzsanna titkár
Afázia Klub
http://afaziaklub.blogspot.com
1071 Budapest,
Damjanich u. 42.
Mobil: (+36-70) 6049808
www.aphasie.hu
http://afaziaegyesulet.blogspot.com
2011. április 20., szerda
2010. november 20., szombat
Hétvégén halálosabb a gutaütés?
Egy új kutatás azt mutatja, hogy hétköznap még túlélhetünk egy agyi érkatasztrófát, hétvégén azonban borúsak a kilátásaink. A tanulmány szerint azok a stroke-ot szenvedett betegek, akiket a hétvégén vesznek fel a kórházba, még Kanadában is nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint a hétköznap felvett páciensek, függetlenül az elszenvedett stroke súlyosságától.
"Ellenőrizni akartuk, hogy a hétköznapokkal történő összehasonlításban a stroke súlyossága a hétvégén indokolja-e a hétvégi alacsonyabb túlélési arányt. Kutatásunk azt mutatja, hogy a stroke súlyossága nem feltétlenül magyarázza ezt az eltérést" - nyilatkozta Moira K. Kapral, a Torontói Egyetem kutatója.
A kutatók 20657 akut agyi érkatasztrófát szenvedett beteg adatait elemezték 11 ontariói stroke-központban. Csak a személy első agyi érkatasztrófáját vették figyelembe a vizsgálat során. Az eredmények azt mutatták, hogy hét nappal a stroke után a hétvégén felvett betegek esetében 8,1 százalék volt a halálozás esélye, míg a hét közben felvettek esetében ez az arány 7,0 százalék volt. Az eredmények az egyéb tényezők, így az életkor, a nem, a stroke súlyossága, más betegségek vagy vérrögoldó gyógyszerek alkalmazásának figyelembevételekor sem változtak.
"Nem a stroke az egyetlen olyan betegség, melynek esetében az alacsonyabb túlélési arány összefüggésben áll a hétvégi kórházi felvétellel. Az arányokban kimutatható eltérés mögött a kórházi személyzet, a szakorvosok és beavatkozások korlátozott elérhetősége állhat" - tette hozzá Kapral.
A kutatás ugyanakkor nem mutatott ki különbséget a stroke-ellátás minőségében a hétvége és a hétköznapok között, beleértve az agyi képalkotó vizsgálatokat és a felvételi időt is.
A tanulmány eredményei az American Academy of Neurology folyóiratban olvashatók.
Forrás: Medipress hírszolgálat
Animáció: HáziPatika.com
Megjegyzés: Engem is szombaton délben 3 óráig nem vitt el a mentő, pedig a belváros közepében lakom!
"Ellenőrizni akartuk, hogy a hétköznapokkal történő összehasonlításban a stroke súlyossága a hétvégén indokolja-e a hétvégi alacsonyabb túlélési arányt. Kutatásunk azt mutatja, hogy a stroke súlyossága nem feltétlenül magyarázza ezt az eltérést" - nyilatkozta Moira K. Kapral, a Torontói Egyetem kutatója.
A kutatók 20657 akut agyi érkatasztrófát szenvedett beteg adatait elemezték 11 ontariói stroke-központban. Csak a személy első agyi érkatasztrófáját vették figyelembe a vizsgálat során. Az eredmények azt mutatták, hogy hét nappal a stroke után a hétvégén felvett betegek esetében 8,1 százalék volt a halálozás esélye, míg a hét közben felvettek esetében ez az arány 7,0 százalék volt. Az eredmények az egyéb tényezők, így az életkor, a nem, a stroke súlyossága, más betegségek vagy vérrögoldó gyógyszerek alkalmazásának figyelembevételekor sem változtak.
"Nem a stroke az egyetlen olyan betegség, melynek esetében az alacsonyabb túlélési arány összefüggésben áll a hétvégi kórházi felvétellel. Az arányokban kimutatható eltérés mögött a kórházi személyzet, a szakorvosok és beavatkozások korlátozott elérhetősége állhat" - tette hozzá Kapral.
A kutatás ugyanakkor nem mutatott ki különbséget a stroke-ellátás minőségében a hétvége és a hétköznapok között, beleértve az agyi képalkotó vizsgálatokat és a felvételi időt is.
A tanulmány eredményei az American Academy of Neurology folyóiratban olvashatók.
Forrás: Medipress hírszolgálat
Animáció: HáziPatika.com
Megjegyzés: Engem is szombaton délben 3 óráig nem vitt el a mentő, pedig a belváros közepében lakom!
HáziPatika 2008.09.22
Az agyvérzésen átesett betegek mintegy 30 százalékánál marad vissza olyan agyi károsodás, melynek következtében az érintettek beszédkészsége erősen korlátozódik. Az afáziások nem vagy csak nagy nehézségek árán tudják megfogalmazni, leírni gondolataikat. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nem gondolkodnának ugyanúgy, ahogy a teljesen egészségesek, csupán megosztani nem tudják mondandójukat úgy, mint az agyvérzés előtt - hangzott el az Afázia Egyesület szeptember 18-i első orvos-beteg-találkozóján, ahol áttekintették a jelenlegi helyzetet is.
Magyarországon is több ezer afáziás él. A becslések szerint csak Budapesten mintegy hatezren küzdenek magukban, hogy újratanuljanak kommunikálni. Pedig az afázia szakavatott logopédiai segítséggel gyógyítható, a beszédképesség jól fejleszthető, ami lehetővé tenné az újbóli munkába állást is.
Dallos Zsuzsanna, aki négy és fél évvel ezelőtt maga is átesett stroke-on, és ezért a szavanként kellett újra megtanulnia beszélni, most azért küzd, hogy betegtársai tudomást szerezzenek problémájuk gyökeréről, és megfelelő segítséghez jussanak. Ezért hozta létre immár két éve az Afázia Egyesületet, amely az újrabeszélő betegek egymásra találását és minél teljeskörűbb rehabilitációját hivatott szolgálni.
Az egyesület alapítója elmondta; nagy örömére szolgált, hogy sokan eljöttek a találkozóra, főként a betegek és a kezelést végző logopédusok közül. Sajnálatosnak tartja azonban, hogy a kétszáz meghívott háziorvos és stroke-szaktekintély közül senki nem vett részt az eseményen.
Dallos Zsuzsanna szinte véletlenül talált rá arra a logopédusra, akitől megtudta, hogy baját afáziának hívják, és van rá segítség. Ma már újra tökéletesen beszél, és sajnálatosnak tartja, hogy a hivatalos egészségügyi ellátásban senki nem tekinti feladatának az afáziások és családjaik megfelelő tájékoztatását és rehabilitációját.
Az Afázia Egyesületről, programjaikról, valamint a rehabilitációs lehetőségekről további információt lehet találni a betegszervezet honlapján: http://www.aphasie.hu/
Máriáss Márta
Az agyvérzésen átesett betegek mintegy 30 százalékánál marad vissza olyan agyi károsodás, melynek következtében az érintettek beszédkészsége erősen korlátozódik. Az afáziások nem vagy csak nagy nehézségek árán tudják megfogalmazni, leírni gondolataikat. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nem gondolkodnának ugyanúgy, ahogy a teljesen egészségesek, csupán megosztani nem tudják mondandójukat úgy, mint az agyvérzés előtt - hangzott el az Afázia Egyesület szeptember 18-i első orvos-beteg-találkozóján, ahol áttekintették a jelenlegi helyzetet is.
Magyarországon is több ezer afáziás él. A becslések szerint csak Budapesten mintegy hatezren küzdenek magukban, hogy újratanuljanak kommunikálni. Pedig az afázia szakavatott logopédiai segítséggel gyógyítható, a beszédképesség jól fejleszthető, ami lehetővé tenné az újbóli munkába állást is.
Dallos Zsuzsanna, aki négy és fél évvel ezelőtt maga is átesett stroke-on, és ezért a szavanként kellett újra megtanulnia beszélni, most azért küzd, hogy betegtársai tudomást szerezzenek problémájuk gyökeréről, és megfelelő segítséghez jussanak. Ezért hozta létre immár két éve az Afázia Egyesületet, amely az újrabeszélő betegek egymásra találását és minél teljeskörűbb rehabilitációját hivatott szolgálni.
Az egyesület alapítója elmondta; nagy örömére szolgált, hogy sokan eljöttek a találkozóra, főként a betegek és a kezelést végző logopédusok közül. Sajnálatosnak tartja azonban, hogy a kétszáz meghívott háziorvos és stroke-szaktekintély közül senki nem vett részt az eseményen.
Dallos Zsuzsanna szinte véletlenül talált rá arra a logopédusra, akitől megtudta, hogy baját afáziának hívják, és van rá segítség. Ma már újra tökéletesen beszél, és sajnálatosnak tartja, hogy a hivatalos egészségügyi ellátásban senki nem tekinti feladatának az afáziások és családjaik megfelelő tájékoztatását és rehabilitációját.
Az Afázia Egyesületről, programjaikról, valamint a rehabilitációs lehetőségekről további információt lehet találni a betegszervezet honlapján: http://www.aphasie.hu/
Máriáss Márta
Dallos Zsuzsanna 53 évesen lett a stroke áldozata.
Mi vár azokra, akiktől az agyvérzés elvette beszédkészségüket? Fognak-e tudni beszélni? Elképzelhető, hiszen sokakat meg lehet tanítani újra. Kérdés azonban, elérhető-e számukra a segítség, amíg nem késő...
A mesébe illő történet és a realitás
A stroke-betegek mintegy 30 százalékánál marad vissza a beszédkészség korlátozódásával járó agyi károsodás vagy afázia, azaz idegrendszeri eredetű kommunikációs zavar. Nem csak agyi érrendszeri katasztrófa nyomán alakulhat ki, egyéb baleset, koponyasérülés következménye is lehet. A beteg intelligenciája érintetlen, de beszédértési, illetve -kivitelezési képessége, olvasás és írástudása elromlik, vagy elvész.
Dallos Zsuzsanna 53 évesen lett a stroke áldozata. Miután beszédkészsége is sérült, szavanként kellett újra tanulnia magyarul. Története - legalábbis első hallásra - akár egy jól végződő hollywoodi típusú film alapjául is szolgálhatna, melyben valaki egy reménytelennek látszó helyzetből áll talpra. Ma azon fáradozik, hogy minél több betegtársához eljuttassa a kezelések, a logopédiai terápia hírét. Jelenleg ugyanis az a jellemző, hogy az orvosok nem is javasolják ezt a kezelést, így feltehetőleg a több ezer érintett stroke-os betegnek csak töredéke jut ellátáshoz.
Fogságra ítélt gondolatok - az afáziás beszéd
Az egykor néma, de meggyógyult betegektől tudjuk, mit élnek át, amikor a kórházi ágyon kiderül, képtelenek megszólalni, nem tudnak úgy beszélni, mint azelőtt, amikor a család és a barátok szembesülnek a gondolattal, hogy a szeretett beteg talán sohasem lesz a régi, nem lehet majd vele úgy beszélgetni, ahogy megszokták. Sok beteg úgy érzi, hogy ott vannak a fejében a gondolatok, tudja, mit akar mondani, csak éppen nem jön a szó a nyelvére. Mintha egy süket szobában lenne, ahonnan nem megy ki hang, s akik körülötte vannak, azt hiszik, hogy a szobában lévő nem értelmes többé. Pedig ez nem így van. Később talán javul a helyzet, a beteg megszólal, de a hozzátartozók nem tudják leplezni csalódásukat, mert a mondanivaló sokszor értelmetlen. Hogyan képzeljük el az afáziás beszédet, az afáziás ember viselkedését?
Ahány beteg, annyiféle lehet a sérülés, és a beszédzavar, de azért vannak az afáziás beszédre jellemző jegyek - magyarázza Dr. Szabó Edina, logopédus terepeuta, a budapesti Aphasia Centrum munkatársa. - A beszéd nem folyékony, lassabb, szaggatottabb a normálisnál. A beszélő nem találja a szavakat, mondanivalója fura nyelvtani szabálytalanságokkal tűzdelt: szavak, szótagok, igék maradnak ki a mondatokból, nem a megfelelő szót használja, vagy oda nem illő, felcserélt toldalékokkal álló szót alkalmaz (parafázia). A beszéd felsorolásszerű vagy egy-egy szónál megakad, fölösleges szóismétléseket tartalmaz (perszeveráció).
Emellett a megértésben is vannak zavarok. Az afáziás ember az állapot súlyosságtól függően egyszerű utasításokat, mondatokat sem ért meg, máskor csak a bonyolultabb, több elemű állítások megértése okoz gondot. Általában az írás és olvasás is nehézségekbe ütközik. Ehhez mozgásszervrendszeri problémák járulnak: bénulások, izomegyensúly-zavarok, izomtónus változások, egyensúly problémák, helyzetváltoztatási és testkép-zavarok léphetnek fel.
Mit várhatunk a kezeléstől?
Általában öt éven belül szükséges a kezelés elkezdése, és minél később kerül hozzánk a beteg, annál kevésbé van esélye - folytatja Szabó Edina. Dallos Zsuzsanna példája ritka, az eredmény attól is függ, milyen típusú a sérülés. Volt olyan betegünk, akinek szótalálási nehézségei voltak, és ez érződött a beszédén. Nem értette az összetett instrukciókat sem. Öt hét után mégis olyan eredményeket sikerült felmutatni, hogy ismerőse, amikor meghallotta, felkiáltott: "Úristen, Anna beszél!". A súlyos vagy kevésbé súlyos esetekben látványos lehet a javulás, egészen gördülékennyé válik a kommunikáció.
Egy olyan afáziásnál, aki egyáltalán nem beszél, vagy csak automatizmusokat mond - "Igen.", "Nem.", "Nem tudom."- általában komoly beszédértési zavarok is vannak, azaz a bonyolultabb vagy kétértelmű instrukciókat már nem érti. Velük a többi ember felé történő nyitásban lehet elérni eredményt, hogy ne zárkózzon el, ne féljen emberek között lenni, legyen irányukban valamiféle kommunikáció. Közben egyre több spontán szó is megjelenik a betegnél, és nonverbális eszközökkel is egyre jobban meg tudja értetni magát.
Ahol a segítség megtalálható
A budapesti Szent István Kórházban működő Aphasia Centrum Magyarország egyik első olyan intézménye, amely az idegi eredetű kommunikációs károsodást komplex terápiás módszerrel kezeli. A centrumban orvosok, nővérek, gyógytornászok, pszichológusok, konduktorok dolgoznak. A központot a szervezett afázia-kezelés hiánya hívta életre. A stroke rehabilitációja ugyanis csak neurológiai akut osztályon, fekvőbeteg-ellátás keretében működik.
Amennyiben a betegnek mozgásszervi problémája van, mozgásszervi- vagy neuro-rehabilitációs osztályra kerülve jó esetben találkozhat logopédussal. Az Országos Egészségpénztár finanszírozza is az akut ellátást, ami heti 4, 6 vagy 8 órát jelent. Sajnos nem naponta, pedig az afáziásoknak erre volna szüksége. Ha viszont a betegnek "csak" beszédproblémája - afáziája vagy dizarthriája (beszédkivitelezési zavara) - van, általában sem fekvő-, sem járóbeteg-ellátás keretében nem kap kezelést. A kérdés újra felmerül, amikor a stroke-beteget hazabocsátják a kórházból. Tud járni, lényegében önellátó, de mi lesz ezután? Beszélni nem tud, s a kezelésnek hivatalosan vége.
Anyanyelvtanulás nyelvkönyvből...
Az Aphasia Centrum pont azoknak és akkor tud segíteni, amikor a kórházi kezelés befejeződött. A centrum nagy kincs lehet az afáziások számára. Léte a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány által meghirdetett pályázatnak köszönhető. Ez adott lehetőséget egy járóbetegek számára megalkotott, komplex rehabilitációs program kidolgozására, melyben az afáziások kommunikációs terápiát, logopédiai foglalkozást, hallás és olvasás utáni megértést fejlesztő, továbbá nyelvtani gyakorlatokat és társalgást is tartalmazó terápiát kapnak. A nyelvi terápia, vagyis a beszéd újratanulása a magyarul tanuló külföldieket oktató nyelvtanárok módszerével, a Debreceni Egyetem magyar nyelvkönyvével zajlik. Emellett fontos a pszichológiai blokk, melynek keretében a páciensek rövid távú memóriafejlesztést, traumafeldolgozó tréninget, drámapedagógiai foglalkozásokat kaphatnak.
A nyelvi fejlesztés és pszichés támogatás mellett a kezelés harmadik pillére a mozgásterápia, ami egyéni és csoportos gyógytornát és relaxációs gyakorlatokat foglal magába. A jól bevált amerikai és kanadai módszerek magyar nyelvre történő adaptációjával készült rehabilitációs modell lényege és hatékonyságának kulcsa, hogy minden lényeges területre kiterjed, és igen intenzíven, nagy heti óraszámban zajlik.
Az Aphasia Centrum betegei közül sokan újra munkába álltak, egyvalaki ráadásul saját szakmájába került vissza. Egy másik hölgy eredetileg titkárnő volt, és egy fénymásoló szalonban helyezkedett el, két beteg pedig pályaválasztási és munkavállalási szaktanácsadó javaslatára átképzésen vesz részt. Bizony nagy szó, ha valaki e hosszú és súlyos betegség után képes erre.
Amíg a pénz beszél, a beteg hallgat
Hasznos címek:
Afázia - Az Újrabeszélők Egyesülete: http://www.aphasie.hu
az afáziával foglalkozó logopédusok adatbázisa a Démoszthenész Egyesület honlapján: http://demoszthenesz.hu/adatbazis
Aphasia Centrum: http://www.aphasiacentrum.hu
A sikerek ellenére nagy gond a kezelés finanszírozása. Az Aphasia Centrum 10-15 fős szakembergárdájának munkáját, a hetente két alkalommal tartott foglalkozásokat 2008 májusáig tudták a pályázati pénzből finanszírozni. Bár továbbra is megvizsgálják a hozzájuk fordulókat, és a megfelelő szakemberrel elkezdik a fejlesztést, kérdés, mi lesz a betegekkel. Jelenleg összesen ketten vannak, akik meg tudják fizetni a terápiát. A hatékonyabb csoportos foglalkozásokra résztvevők híján nincs mód, ezért csak egyéni terápiák folynak, de a lehetőség adott. A logopédiai foglalkozást a betegek szakorvosi papír ellenében vehetik igénybe összesen kétszer 14 órában. Ez a beszéd újratanulásához többnyire kevés, de fontos, hogy legalább időben elkezdjék a tanulást.
További lehetőség, ha valamelyik logopédust is foglalkoztató otthonápolási szolgálat köt szerződést az OEP-pel logopédiai ellátásra. Ebben az esetben a limitált óraszám és a szigorú elszámolási szabályok nehezítik meg az ellátást. Feltéve, ha a logopédus számla ellenében 1500-1800 Ft óradíjért elvállalja az utazást, a felkészülést és a tanítást - tudtuk meg Krasznárné Erdős Felíciától, aki logopédusként régóta foglalkozik afáziásokkal. A magán egészségpénztáron keresztül a betegek sokkal kedvezőbben juthatnának hozzá a szükséges logopédiai foglalkozásokhoz, sajnos azonban kevés rászorulónak adott ez a lehetőség, pedig sokszor keresőképes fiatal munkavállalókat ér stroke, akiknél nagyon fontos volna, hogy újból munkába állhassanak. A rokonok, barátok ebben sokat segíthetnek. Addig is, míg reményeink szerint mód nyílik, hogy napi 5-6 órában tanulhassanak újra beszélni, írni és olvasni az afáziások, nem szabad őket magukra hagynunk.
A mesébe illő történet és a realitás
A stroke-betegek mintegy 30 százalékánál marad vissza a beszédkészség korlátozódásával járó agyi károsodás vagy afázia, azaz idegrendszeri eredetű kommunikációs zavar. Nem csak agyi érrendszeri katasztrófa nyomán alakulhat ki, egyéb baleset, koponyasérülés következménye is lehet. A beteg intelligenciája érintetlen, de beszédértési, illetve -kivitelezési képessége, olvasás és írástudása elromlik, vagy elvész.
Dallos Zsuzsanna 53 évesen lett a stroke áldozata. Miután beszédkészsége is sérült, szavanként kellett újra tanulnia magyarul. Története - legalábbis első hallásra - akár egy jól végződő hollywoodi típusú film alapjául is szolgálhatna, melyben valaki egy reménytelennek látszó helyzetből áll talpra. Ma azon fáradozik, hogy minél több betegtársához eljuttassa a kezelések, a logopédiai terápia hírét. Jelenleg ugyanis az a jellemző, hogy az orvosok nem is javasolják ezt a kezelést, így feltehetőleg a több ezer érintett stroke-os betegnek csak töredéke jut ellátáshoz.
Fogságra ítélt gondolatok - az afáziás beszéd
Az egykor néma, de meggyógyult betegektől tudjuk, mit élnek át, amikor a kórházi ágyon kiderül, képtelenek megszólalni, nem tudnak úgy beszélni, mint azelőtt, amikor a család és a barátok szembesülnek a gondolattal, hogy a szeretett beteg talán sohasem lesz a régi, nem lehet majd vele úgy beszélgetni, ahogy megszokták. Sok beteg úgy érzi, hogy ott vannak a fejében a gondolatok, tudja, mit akar mondani, csak éppen nem jön a szó a nyelvére. Mintha egy süket szobában lenne, ahonnan nem megy ki hang, s akik körülötte vannak, azt hiszik, hogy a szobában lévő nem értelmes többé. Pedig ez nem így van. Később talán javul a helyzet, a beteg megszólal, de a hozzátartozók nem tudják leplezni csalódásukat, mert a mondanivaló sokszor értelmetlen. Hogyan képzeljük el az afáziás beszédet, az afáziás ember viselkedését?
Ahány beteg, annyiféle lehet a sérülés, és a beszédzavar, de azért vannak az afáziás beszédre jellemző jegyek - magyarázza Dr. Szabó Edina, logopédus terepeuta, a budapesti Aphasia Centrum munkatársa. - A beszéd nem folyékony, lassabb, szaggatottabb a normálisnál. A beszélő nem találja a szavakat, mondanivalója fura nyelvtani szabálytalanságokkal tűzdelt: szavak, szótagok, igék maradnak ki a mondatokból, nem a megfelelő szót használja, vagy oda nem illő, felcserélt toldalékokkal álló szót alkalmaz (parafázia). A beszéd felsorolásszerű vagy egy-egy szónál megakad, fölösleges szóismétléseket tartalmaz (perszeveráció).
Emellett a megértésben is vannak zavarok. Az afáziás ember az állapot súlyosságtól függően egyszerű utasításokat, mondatokat sem ért meg, máskor csak a bonyolultabb, több elemű állítások megértése okoz gondot. Általában az írás és olvasás is nehézségekbe ütközik. Ehhez mozgásszervrendszeri problémák járulnak: bénulások, izomegyensúly-zavarok, izomtónus változások, egyensúly problémák, helyzetváltoztatási és testkép-zavarok léphetnek fel.
Mit várhatunk a kezeléstől?
Általában öt éven belül szükséges a kezelés elkezdése, és minél később kerül hozzánk a beteg, annál kevésbé van esélye - folytatja Szabó Edina. Dallos Zsuzsanna példája ritka, az eredmény attól is függ, milyen típusú a sérülés. Volt olyan betegünk, akinek szótalálási nehézségei voltak, és ez érződött a beszédén. Nem értette az összetett instrukciókat sem. Öt hét után mégis olyan eredményeket sikerült felmutatni, hogy ismerőse, amikor meghallotta, felkiáltott: "Úristen, Anna beszél!". A súlyos vagy kevésbé súlyos esetekben látványos lehet a javulás, egészen gördülékennyé válik a kommunikáció.
Egy olyan afáziásnál, aki egyáltalán nem beszél, vagy csak automatizmusokat mond - "Igen.", "Nem.", "Nem tudom."- általában komoly beszédértési zavarok is vannak, azaz a bonyolultabb vagy kétértelmű instrukciókat már nem érti. Velük a többi ember felé történő nyitásban lehet elérni eredményt, hogy ne zárkózzon el, ne féljen emberek között lenni, legyen irányukban valamiféle kommunikáció. Közben egyre több spontán szó is megjelenik a betegnél, és nonverbális eszközökkel is egyre jobban meg tudja értetni magát.
Ahol a segítség megtalálható
A budapesti Szent István Kórházban működő Aphasia Centrum Magyarország egyik első olyan intézménye, amely az idegi eredetű kommunikációs károsodást komplex terápiás módszerrel kezeli. A centrumban orvosok, nővérek, gyógytornászok, pszichológusok, konduktorok dolgoznak. A központot a szervezett afázia-kezelés hiánya hívta életre. A stroke rehabilitációja ugyanis csak neurológiai akut osztályon, fekvőbeteg-ellátás keretében működik.
Amennyiben a betegnek mozgásszervi problémája van, mozgásszervi- vagy neuro-rehabilitációs osztályra kerülve jó esetben találkozhat logopédussal. Az Országos Egészségpénztár finanszírozza is az akut ellátást, ami heti 4, 6 vagy 8 órát jelent. Sajnos nem naponta, pedig az afáziásoknak erre volna szüksége. Ha viszont a betegnek "csak" beszédproblémája - afáziája vagy dizarthriája (beszédkivitelezési zavara) - van, általában sem fekvő-, sem járóbeteg-ellátás keretében nem kap kezelést. A kérdés újra felmerül, amikor a stroke-beteget hazabocsátják a kórházból. Tud járni, lényegében önellátó, de mi lesz ezután? Beszélni nem tud, s a kezelésnek hivatalosan vége.
Anyanyelvtanulás nyelvkönyvből...
Az Aphasia Centrum pont azoknak és akkor tud segíteni, amikor a kórházi kezelés befejeződött. A centrum nagy kincs lehet az afáziások számára. Léte a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány által meghirdetett pályázatnak köszönhető. Ez adott lehetőséget egy járóbetegek számára megalkotott, komplex rehabilitációs program kidolgozására, melyben az afáziások kommunikációs terápiát, logopédiai foglalkozást, hallás és olvasás utáni megértést fejlesztő, továbbá nyelvtani gyakorlatokat és társalgást is tartalmazó terápiát kapnak. A nyelvi terápia, vagyis a beszéd újratanulása a magyarul tanuló külföldieket oktató nyelvtanárok módszerével, a Debreceni Egyetem magyar nyelvkönyvével zajlik. Emellett fontos a pszichológiai blokk, melynek keretében a páciensek rövid távú memóriafejlesztést, traumafeldolgozó tréninget, drámapedagógiai foglalkozásokat kaphatnak.
A nyelvi fejlesztés és pszichés támogatás mellett a kezelés harmadik pillére a mozgásterápia, ami egyéni és csoportos gyógytornát és relaxációs gyakorlatokat foglal magába. A jól bevált amerikai és kanadai módszerek magyar nyelvre történő adaptációjával készült rehabilitációs modell lényege és hatékonyságának kulcsa, hogy minden lényeges területre kiterjed, és igen intenzíven, nagy heti óraszámban zajlik.
Az Aphasia Centrum betegei közül sokan újra munkába álltak, egyvalaki ráadásul saját szakmájába került vissza. Egy másik hölgy eredetileg titkárnő volt, és egy fénymásoló szalonban helyezkedett el, két beteg pedig pályaválasztási és munkavállalási szaktanácsadó javaslatára átképzésen vesz részt. Bizony nagy szó, ha valaki e hosszú és súlyos betegség után képes erre.
Amíg a pénz beszél, a beteg hallgat
Hasznos címek:
Afázia - Az Újrabeszélők Egyesülete: http://www.aphasie.hu
az afáziával foglalkozó logopédusok adatbázisa a Démoszthenész Egyesület honlapján: http://demoszthenesz.hu/adatbazis
Aphasia Centrum: http://www.aphasiacentrum.hu
A sikerek ellenére nagy gond a kezelés finanszírozása. Az Aphasia Centrum 10-15 fős szakembergárdájának munkáját, a hetente két alkalommal tartott foglalkozásokat 2008 májusáig tudták a pályázati pénzből finanszírozni. Bár továbbra is megvizsgálják a hozzájuk fordulókat, és a megfelelő szakemberrel elkezdik a fejlesztést, kérdés, mi lesz a betegekkel. Jelenleg összesen ketten vannak, akik meg tudják fizetni a terápiát. A hatékonyabb csoportos foglalkozásokra résztvevők híján nincs mód, ezért csak egyéni terápiák folynak, de a lehetőség adott. A logopédiai foglalkozást a betegek szakorvosi papír ellenében vehetik igénybe összesen kétszer 14 órában. Ez a beszéd újratanulásához többnyire kevés, de fontos, hogy legalább időben elkezdjék a tanulást.
További lehetőség, ha valamelyik logopédust is foglalkoztató otthonápolási szolgálat köt szerződést az OEP-pel logopédiai ellátásra. Ebben az esetben a limitált óraszám és a szigorú elszámolási szabályok nehezítik meg az ellátást. Feltéve, ha a logopédus számla ellenében 1500-1800 Ft óradíjért elvállalja az utazást, a felkészülést és a tanítást - tudtuk meg Krasznárné Erdős Felíciától, aki logopédusként régóta foglalkozik afáziásokkal. A magán egészségpénztáron keresztül a betegek sokkal kedvezőbben juthatnának hozzá a szükséges logopédiai foglalkozásokhoz, sajnos azonban kevés rászorulónak adott ez a lehetőség, pedig sokszor keresőképes fiatal munkavállalókat ér stroke, akiknél nagyon fontos volna, hogy újból munkába állhassanak. A rokonok, barátok ebben sokat segíthetnek. Addig is, míg reményeink szerint mód nyílik, hogy napi 5-6 órában tanulhassanak újra beszélni, írni és olvasni az afáziások, nem szabad őket magukra hagynunk.
2010. október 25., hétfő
Mentették az életeket
Gerecs István őrnagy, felesége Andrea három éve afáziás. Azóta is kapcsolatban vagyunk, Andrea minden évben üdvözlő lapot küld az Afázia Egyesületnek és olvassa az egyesület eseményeit.
Az Afázia Egyesületnek nagyon kevés pénze van, és nagyon sok a beteg. Hogy mégis működik, az annak köszönhető, hogy az elnyert pályázatok mindegyikénél betartotta a határidőket és a feltételeket. Azt is tudni kell, hogy a pályázatoknál az összegeket nem lehet másra felhasználni, mint amit előírtak, így ebben nem tudunk segíteni.
Kedves István, kedves Andrea!
Kérlek benneteket, azért írjatok és mondjátok meg, hogy a Gerecs családért mit tehetünk,
Sok szeretettel, Zsuzsa
Mentették az életeket
Ajka - Ők voltak az első szemtanúk. Az elsők, akik szembenéztek a vörösiszappal, amiről akkor még nem is tudták, micsoda. Csak tették a dolgukat, mondják. Mentették mások életét. Újra és újra a maró iszapba gázoltak ha kellett, hogy időseket, gyerekeket menekítsenek ki a gyilkos áradatból.
Az Ajkai Rendőrkapitányságon gyűlnek össze azok a rendőrök, akik október 4-én, a kolontári zagytározóból kizúduló lúgos vörösiszappal elsőként vették fel a harcot: Gerecs István őrnagy, Horváth János főtörzsőrmester, Süveges Róbert százados, Jaksics Tamás zászlós, Rozmán Gergely főtörzsőrmester, Somogyi Tamás törzszászlós és Preininger István főtörzszászlós. Két héttel a történtek után még mindig a katasztrófa hatása alatt állnak, s azt mondják, nem is egyhamar felejtik el.
A látványt, amint a kiömlő iszap rázúdul Kolontárra, majd negyedórával később Devecserre. Házakat dönt fel, 30 tonnás munkagépet sodor magával, habot vetve, tajtékozva nyel el mindent, ami útjába kerül. A hangja olyan, mint a vízesésé, mondja egyikük. Majdnem mind megsérültek, de nem ezt bánják, hanem azt, hogy nem mentettek meg mindenkit. Hogy voltak áldozatok. És nem az iszap marása volt a legrosszabb, hanem a tehetetlenség: az óráknak tűnő első kritikus időszakban ugyanis kevés volt az eszköz, kevés volt az ember a mentéshez.
Horváth János és Gerecs István Ajkáról Devecserre tartott azon a napon, a déli órákban. Kolontár határában látták meg a vörösiszap-tengert, amit jeleztek az ügyeletre. Horváth János úgy emlékszik, rögtön érezte, hogy itt nagy baj lesz.
- Már úgy adtam le a vészjelzést, hogy ez súlyos helyzet, emberek fognak meghalni. Felhívtam az apósomat is Devecserben, hogy meneküljenek és értesítsenek, akit tudnak. Iszonyú ereje volt az áradatnak, ami a Torna-patakon felfelé folyt, nyomta vissza a vizet. Percek alatt Devecserben volt Kolontárról. Akik a rádión hallgattak, el sem tudták képzelni, mi történt, én még a protokollt sem tudtam betartani, csak ordítottam.
A két rendőr, miután látták, hogy Kolontáron nem sok hasznukat veszik, Devecserbe sietett, ahol rövid idő alatt már nagyobb tömeg gyűlt össze és kezdett lincshangulat kialakulni, mivel kezdetben nem voltak gépek, amivel menteni lehetett. Az embereket erővel kellett visszatartani, hogy ne menjenek rokonaik után az iszapba. Akkor már ismerték a hatását. János egy ismerősével a Leiertől hozott egy 30 tonnás munkagépet, annak a kanalában állva mentették, akit tudtak. Ezek a képek bejárták az országot. Nem gondolkodtak, nem mérlegeltek, nem fontolgattak, végezték a munkájukat: családokat húztak ki egymás után a beszakadt tetőkön, embereket szedtek le a villanypóznákról, a falakról, néhol csak egy kezet láttunk kikandikálni, de benn rekedt az egész család, nagypapástul.
Közben megérkeztek a társak, de még mindig kevesen voltak, s a nagy gépeken kívül semmivel nem lehetett az iszapban közlekedni. Az embereket akkora sokk érte, hogy sokan bénultan figyelték az eseményeket, képtelenül arra, hogy egy lépést tegyenek a saját érdekükben, idézik fel a rendőrök.
- Olyan is volt, aki addig nem volt hajlandó elhagyni a házát, amíg az iszap el nem lepte - meséli Rozmán Gergely. Másoknak könyörögni kellett, hogy jöjjenek, inkább meghalnak, mondták, de nem hagyják el a házukat. Sok idős, magatehetetlen embert, mozgássérültet kellett lehetetlen körülmények között biztonságba helyezni.
Kolontárt időközben teljesen ellepte az ár, emberéleteket is követelt. A Juhász-család legkisebb gyermekét, Angyalkát is magával vitte: az édesanyja karjából ragadta el az áradat. Az asszony a két legkisebbel volt otthon, amikor az iszap rájuk törte az ajtót. A háromévest fel tudta tenni az ágyra, az egyévest már nem. Dórikát Somogyi Tamás segített kivinni a házból.
- Hallottuk, hogy emberek kiabálnak. Egy traktoros, Fuchs Zsolt jött arra, a járművére kapaszkodva közelítettünk a család felé. egyébként a nagymamáját kereste sikertelenül. Később megtalálták a holttestét. Amikor a Juhász-házhoz értünk, az apa kiabált, hogy a kislányát mentsük, a másikat elvitte az ár, ezt ne hagyjuk. Nem számít semmi, csak a gyereket mentsük, hajtogatta. A tetőt bontották meg, ott akarták kiadni a gyereket, de a létra, amit Fuchs úr hozott, eltört, ő meg belezuhant az iszapba. Valahogy felszínre jött, felmászott a létrán, én meg utána indultam, de elcsúsztam, hónaljig én is belemerültem a masszába. Végül lehoztuk a meztelen, takaróba csavart gyereket, kértem a kolléganőmet, hívjon mentőt. Levettem a nadrágomat, bakancsot, mert nagyon mart már az anyag, mosakodni nem tudtunk. Ekkor láttam, jön egy ember az áradatban. Visszarántottam a ruhát, kihoztam őt is. Aztán gatyára vetkőztem.
Vártuk a mentőt, de nem jött, hát elindultunk a traktorral a 8-as út felé, ott találkoztunk velük. Végül helikopterrel szállították el a kislányt. A szemét összemarta a lúg, a retinája teljesen eltűnt, szürke folt látszott a helyén. De hallom, jobban van és mégsem vakult meg. Ennek nagyon örülök.
Somogyi Tamás tűzoltókkal ment vissza Ajkára, ahol lemosakodott végre, de addigra a bőrét a lágy részeken nagyon kimarta a lúg. Mégis visszaöltözött és indult a helyszínre. Már nem mentett tovább, utakat biztosított és csak éjfél körül váltották le. Akkor ment kórházba, ahol ellátták sérüléseit.
Horváth János nem sérült meg, őt és társait, amint átitatta őket az iszap, a tűzoltók az erős vízsugárral lemosták. Társai mind szereztek sérüléseket, de Gerecs István szerint elismerés illeti azokat a helyi vállalkozókat is, akik gondolkodás nélkül a mentéshez átadták többmilliós gépeiket. A Devecseri Rendőrőrs minden tagja kivette a részét a mentésből, akár szolgálatban volt, akár nem - emlékszik vissza a tragikus nap történéseire a parancsnok.
A nappali órákban sikerült az embereket biztonságos helyre vinni, összegzi Gerecs István. Sötétedésre már az ország minden részéből érkeztek a veszély helyzet elhárítására a katasztrófavédelem, a rendőrség és a honvédség egységei. De az első életmentők ők voltak.
A mentésben részt vett rendőrök többsége idén már az árvizet is megjárta az ország másik felében, látták a kiömlő patakok pusztítását, s azt mondják, össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Egyetértenek: a kolontári baleset a durvább. Érdekes, hogy Nógrádból egy nyugdíjas és aktív rendőrökből verbuválódott önkéntes csapat jött ide menteni - jegyzik meg az ajkai rendőrök, akik a zagytározóból kizúduló lúgos vörösiszappal elsőként vették fel a harcot.
Az Afázia Egyesületnek nagyon kevés pénze van, és nagyon sok a beteg. Hogy mégis működik, az annak köszönhető, hogy az elnyert pályázatok mindegyikénél betartotta a határidőket és a feltételeket. Azt is tudni kell, hogy a pályázatoknál az összegeket nem lehet másra felhasználni, mint amit előírtak, így ebben nem tudunk segíteni.
Kedves István, kedves Andrea!
Kérlek benneteket, azért írjatok és mondjátok meg, hogy a Gerecs családért mit tehetünk,
Sok szeretettel, Zsuzsa
Mentették az életeket
Ajka - Ők voltak az első szemtanúk. Az elsők, akik szembenéztek a vörösiszappal, amiről akkor még nem is tudták, micsoda. Csak tették a dolgukat, mondják. Mentették mások életét. Újra és újra a maró iszapba gázoltak ha kellett, hogy időseket, gyerekeket menekítsenek ki a gyilkos áradatból.
Az Ajkai Rendőrkapitányságon gyűlnek össze azok a rendőrök, akik október 4-én, a kolontári zagytározóból kizúduló lúgos vörösiszappal elsőként vették fel a harcot: Gerecs István őrnagy, Horváth János főtörzsőrmester, Süveges Róbert százados, Jaksics Tamás zászlós, Rozmán Gergely főtörzsőrmester, Somogyi Tamás törzszászlós és Preininger István főtörzszászlós. Két héttel a történtek után még mindig a katasztrófa hatása alatt állnak, s azt mondják, nem is egyhamar felejtik el.
A látványt, amint a kiömlő iszap rázúdul Kolontárra, majd negyedórával később Devecserre. Házakat dönt fel, 30 tonnás munkagépet sodor magával, habot vetve, tajtékozva nyel el mindent, ami útjába kerül. A hangja olyan, mint a vízesésé, mondja egyikük. Majdnem mind megsérültek, de nem ezt bánják, hanem azt, hogy nem mentettek meg mindenkit. Hogy voltak áldozatok. És nem az iszap marása volt a legrosszabb, hanem a tehetetlenség: az óráknak tűnő első kritikus időszakban ugyanis kevés volt az eszköz, kevés volt az ember a mentéshez.
Horváth János és Gerecs István Ajkáról Devecserre tartott azon a napon, a déli órákban. Kolontár határában látták meg a vörösiszap-tengert, amit jeleztek az ügyeletre. Horváth János úgy emlékszik, rögtön érezte, hogy itt nagy baj lesz.
- Már úgy adtam le a vészjelzést, hogy ez súlyos helyzet, emberek fognak meghalni. Felhívtam az apósomat is Devecserben, hogy meneküljenek és értesítsenek, akit tudnak. Iszonyú ereje volt az áradatnak, ami a Torna-patakon felfelé folyt, nyomta vissza a vizet. Percek alatt Devecserben volt Kolontárról. Akik a rádión hallgattak, el sem tudták képzelni, mi történt, én még a protokollt sem tudtam betartani, csak ordítottam.
A két rendőr, miután látták, hogy Kolontáron nem sok hasznukat veszik, Devecserbe sietett, ahol rövid idő alatt már nagyobb tömeg gyűlt össze és kezdett lincshangulat kialakulni, mivel kezdetben nem voltak gépek, amivel menteni lehetett. Az embereket erővel kellett visszatartani, hogy ne menjenek rokonaik után az iszapba. Akkor már ismerték a hatását. János egy ismerősével a Leiertől hozott egy 30 tonnás munkagépet, annak a kanalában állva mentették, akit tudtak. Ezek a képek bejárták az országot. Nem gondolkodtak, nem mérlegeltek, nem fontolgattak, végezték a munkájukat: családokat húztak ki egymás után a beszakadt tetőkön, embereket szedtek le a villanypóznákról, a falakról, néhol csak egy kezet láttunk kikandikálni, de benn rekedt az egész család, nagypapástul.
Közben megérkeztek a társak, de még mindig kevesen voltak, s a nagy gépeken kívül semmivel nem lehetett az iszapban közlekedni. Az embereket akkora sokk érte, hogy sokan bénultan figyelték az eseményeket, képtelenül arra, hogy egy lépést tegyenek a saját érdekükben, idézik fel a rendőrök.
- Olyan is volt, aki addig nem volt hajlandó elhagyni a házát, amíg az iszap el nem lepte - meséli Rozmán Gergely. Másoknak könyörögni kellett, hogy jöjjenek, inkább meghalnak, mondták, de nem hagyják el a házukat. Sok idős, magatehetetlen embert, mozgássérültet kellett lehetetlen körülmények között biztonságba helyezni.
Kolontárt időközben teljesen ellepte az ár, emberéleteket is követelt. A Juhász-család legkisebb gyermekét, Angyalkát is magával vitte: az édesanyja karjából ragadta el az áradat. Az asszony a két legkisebbel volt otthon, amikor az iszap rájuk törte az ajtót. A háromévest fel tudta tenni az ágyra, az egyévest már nem. Dórikát Somogyi Tamás segített kivinni a házból.
- Hallottuk, hogy emberek kiabálnak. Egy traktoros, Fuchs Zsolt jött arra, a járművére kapaszkodva közelítettünk a család felé. egyébként a nagymamáját kereste sikertelenül. Később megtalálták a holttestét. Amikor a Juhász-házhoz értünk, az apa kiabált, hogy a kislányát mentsük, a másikat elvitte az ár, ezt ne hagyjuk. Nem számít semmi, csak a gyereket mentsük, hajtogatta. A tetőt bontották meg, ott akarták kiadni a gyereket, de a létra, amit Fuchs úr hozott, eltört, ő meg belezuhant az iszapba. Valahogy felszínre jött, felmászott a létrán, én meg utána indultam, de elcsúsztam, hónaljig én is belemerültem a masszába. Végül lehoztuk a meztelen, takaróba csavart gyereket, kértem a kolléganőmet, hívjon mentőt. Levettem a nadrágomat, bakancsot, mert nagyon mart már az anyag, mosakodni nem tudtunk. Ekkor láttam, jön egy ember az áradatban. Visszarántottam a ruhát, kihoztam őt is. Aztán gatyára vetkőztem.
Vártuk a mentőt, de nem jött, hát elindultunk a traktorral a 8-as út felé, ott találkoztunk velük. Végül helikopterrel szállították el a kislányt. A szemét összemarta a lúg, a retinája teljesen eltűnt, szürke folt látszott a helyén. De hallom, jobban van és mégsem vakult meg. Ennek nagyon örülök.
Somogyi Tamás tűzoltókkal ment vissza Ajkára, ahol lemosakodott végre, de addigra a bőrét a lágy részeken nagyon kimarta a lúg. Mégis visszaöltözött és indult a helyszínre. Már nem mentett tovább, utakat biztosított és csak éjfél körül váltották le. Akkor ment kórházba, ahol ellátták sérüléseit.
Horváth János nem sérült meg, őt és társait, amint átitatta őket az iszap, a tűzoltók az erős vízsugárral lemosták. Társai mind szereztek sérüléseket, de Gerecs István szerint elismerés illeti azokat a helyi vállalkozókat is, akik gondolkodás nélkül a mentéshez átadták többmilliós gépeiket. A Devecseri Rendőrőrs minden tagja kivette a részét a mentésből, akár szolgálatban volt, akár nem - emlékszik vissza a tragikus nap történéseire a parancsnok.
A nappali órákban sikerült az embereket biztonságos helyre vinni, összegzi Gerecs István. Sötétedésre már az ország minden részéből érkeztek a veszély helyzet elhárítására a katasztrófavédelem, a rendőrség és a honvédség egységei. De az első életmentők ők voltak.
A mentésben részt vett rendőrök többsége idén már az árvizet is megjárta az ország másik felében, látták a kiömlő patakok pusztítását, s azt mondják, össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Egyetértenek: a kolontári baleset a durvább. Érdekes, hogy Nógrádból egy nyugdíjas és aktív rendőrökből verbuválódott önkéntes csapat jött ide menteni - jegyzik meg az ajkai rendőrök, akik a zagytározóból kizúduló lúgos vörösiszappal elsőként vették fel a harcot.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)